Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

kiműveli a lelket s melyet ezért leginkább is kivántak" (1. 86. 1.) Voltak ezeken kivül egyéb helyeken is tanítók már a XVI. században. b) Az iskolafenntartók és felügyelők. A tanítók képzettsége s az iskolák színvonala és nevelési iránya. Nagyobb városi helyeken és kisebb mezővárosokban tűnnek fel az első evang. iskolák, de voltak a XVI. században már faluhelyeken is. Eleinte sok helyen maga a lelkész volt a tanító is, aki a vallástannal együtt bizonyára az elemi tárgyakat is tanította. Már a legkorábbi baranyai kánon is (a 12-ik) kimondja : „akarjok, hogy minden tanétó (lelkész) ne csak praedicáljon, hanem az gyermekeseket is az keresztyénségnek fondamentomára tanétsák, miképen az régi szent atyák cselekedtenek az ecclesiában". S ezt a meszleni 37. kánon is átvette. A 38. k. szerint is vasárnap délest a catechismust kellett olvasni és prédikálni. De idővel mind több faluban szervezik a lelkészi állás mellett a tanítóit is. Első kánonaink maguk sem tételezik fel, hogy minden gyülekezetben már iskola is van. A meszleni 64. kánon különbséget tesz az olyan helyek között „az hol scholák és scholames terek vágynak" s az olyanok közt, amelyekben nincsenek. De patrónusok és közrendbeliek, nemesek és jobbágyok versenyeznek abban, hogy a parochia mellé iskolaházat építsenek és tanítót hívjanak. Amivel a névtelen verselő vádolta 1596. Reczés János csepregi esperest, hogy csak a „főfő kerített városokban" akart iskolákat és nem tűrhette, hogy a falvakban is mesterek és diákok legyenek, ez csak az ellenség rágalma volt. Ez ellenkezett volna a reformáció szellemével. Az iskolafenntartók elsősorban a buzgóbb főurak voltak, mint patrónusok és földesurak. Nádasdy Tamás mutatott e téren jó példát, aki Sylvester feljegyzése szerint Ujszigeten téglából, szilárd anyagból építtetett iskolát s az ő bőkezűségének jó hire vonzotta oda messzebbről is a tanulókat. Csepregen, Lékán, Lövőn, Czenken, Németkeresztúron, Kapuvárott sat. bizonyára neki volt főrésze az iskolaépítésben és tanítók hívásában. De mezővárosaiban azért a megfelelő jogok ellenében a polgárságnak is részt kellett venni az iskolafenntartás terheiben. Mikor Sárkány Antal egy Páduában tanult jeles mestert ajánl, Nádasdyt kéri: adassa ezt tudtára „az csepregi uraknak, hogy mást ne fogadjanak". Tehát volt joguk mestert fogadni. De viselték a terheket is. Az 1585. évi tanítói díjlevél szerint „az schólát a város 55