Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

szolgálat alatt kereskedésüket ne űzzék. 7. Vasárnap senki ne merjen a mezőn vagy faluban munkálkodni, cselédit is attól megtartóztassa. A 19. pont szól az egyházi személyek jó gondviseléséről. A 23-ik a verekedés, szitkozódás büntetéséről. A 34-ik szerint a bajrahívás „10 rényes foréntig" birságoltassék meg. A 45-ik az asszonyok egymás közt való mocskolódásának büntetésiről. „Az kik rút, tiltott szókkal rútítják egymást, azoknak nyakukra arra való szereztetett kő köttessék s egyik kaputól a másikhoz dob- és sípszóval hordoztassék s amely férfiú ez elől feleségét elrejti, 32 rényes foréntig büntettessék. 82. Az Ovárra vitt vadakkal és madarakkal először a földesúr kináltassék meg sat. Ezekben a helységekben is az elöljáróság, az eklézsiával egyetértésben, egymást kölcsönösen támogatva ellenőrizte az erkölcsi életet, A városokban, Halászin, Mosonban a birák mellett 12, az öreg falukon, Szolnokon, Szentivánon, Lebenyben, Szentmiklóson 4—6, a többi faluban 3 esküdt polgár volt. (Thury E. Tört- Tár 1905, 572,) Nagy gondot fordított az egyház különösen a családi életnek tisztaságára. Ez pedig a török világban, midőn a nőrablások oly gyakoriak voltak, nehéz feladatként hárult az egyházra. Ilyen esetek miatt szaporodtak meg a házassági perek. Különösen Légrádról és egyéb véghelyekről jöttek az őrsereg vitézei gyakrabban is panaszra, A tábori élet alatt, miként ezt Magyari is felpanaszolja, könnyebben meglazultak a házassági és egyéb erkölcsi kötelékek. De a kerületi törvényszék mindig szigorúan vette a dolgát, csak akkor bontotta fel a házasságot, mikor az egyik felet már csakugyan meghaltnak, vagy erkölcsileg teljesen elzüllöttnek lehetett tekinteni. Ujabb házasságkötésre engedélyt mindig csak az ártatlan félnek adott, a bűnös fél ebből ki volt zárva. Igen szigorúan bírálták el már a jegyességi viszonynak felbontását ís. Aki kellő ok nélkül hagyta el jegyesét, azt nagyobb pénzbüntetéssel sújtották, A házasságtörés és paráznaság eseteit rendesen a világi bíróságnak engedték át, mely halállal büntette ezeket a bűnöket. Igen szigorú eljárást követett az egyház, mint fentebb a soproni példából láttuk, a csábítókkal és megesett személyekkel szemben is. Szigorúan vette a fajtalanság, vérfertőzés és bestialítás bűneit is. Az ily bűnösöket is világi törvényszék elé állította, mely vagyonvesztéssel és halállal sújtotta őket, Csebi Jakab urasági zsellér 1638, Csepregen csak a hirét költötte, hogy Német Simon napszámos az uraság házában egy tehénnel vétkezett. Végh István csepregi ispán Csebit emiatt Meszleny Péter pró-