Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

a többi művelt humanista maró gúnyjának nem ok nélkül volt örökös tárgya az ételben, italban tobzódó, részeges, tunya és érzéki gyönyörök után futkosó szerzetes és klerikus. Milyen példát mutatott ez a népnek ? Az egyházi vezetők elvilágosodásával és züllött életével együtt járt a nép erkölcseinek megromlása is. Az üres formalizmus mellett kihalt az egyházi életből a valódi lényeg, a munkás hit, a szeretet, az építő oktatás és nevelés. Miként Heltai Gáspár mondja: „emberektől talált pepecseléseket és cerimóniákat cselekszenek a képmutatók". Az ilyen példa vájjon kit lelkesített magasabb életfelfogásra, hivatáshűségre, a kötelesség betöltésére. Az egyház a maga gazdagságával, a díszes papi ruhákkal és fényes szertartásokkal, az egész templomi pompával példát mutatott a fényűzésre, az öltözetekben s a háztartásban való cifrálkodásra. A felesleges sok ünnep is dologtalanságra, részegségre és dorbézolásra adott alkalmat a népnek. Es predikálhatott-e ily bűnök ellen az a pap, aki maga is dús lakomák mellett élte világát. Már fentebb volt szó a humanista Balbi Jeromos pozsonyi prépostról, akit Somogyban, Veszprémben a püspöki asztal vitt a boritalra, kicsapongásra, a korhely cimborák számára írott szemérmetlen latin poézisre. Bizony Janus Pannonius és a többi humanista püspök asztalánál is víg poharazás és sok mulatság követte a latin versek és epistolák felolvasását. Pázmány tehát ne a prédikátorokon keresse a magyarok romlását. Már Temesvári Pelbárt barát is prédikált a dús lakmározás, fényűzés és bujaság ellen. 0 is említ már fejedelmeket, kik az egyházakat fosztogatják s elragadozzák az apáturságok és püspökségek javait, melyeket régi szent királyok fundáltak. Tehát sem az egyik, sem a másik bűn nem a protestánsok találmánya. Az urak cifrálkodását, a papok fényes öltözetét és a pórnép hivalkodását is Apáti Ferenc már a reformáció előtt rója meg feddő verseiben. (Szilády, Temesvári P. 37.) Róma egyháza elfeledte a régi aszkézist, a reformációnak kellett egy újat, józanabbat kitalálni szerzetesi fogadalmak, papnőtlenség nélkül. Puritán egyszerűség, józanság, mértékletesség, takarékosság, munkás hit, jótékonyság, a bűnös szenvedélyek elfojtása, tisztább családi élet s általában szigorúbb erkölcsiség voltak ennek a protestáns aszkézisnek erényei. Már Luther mondja 1520. „Von den guten Werken" című művében: „Először is a zabálásnak és részegeskedésnek szörnyű fertelmességet kellene eltávoztatni. Az ízes gyökerek és fűszerek fölöslegesek a jólléthez és nagy kárt okoznak. Ugyanezt ismétli alapvető reformátori