Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

kat, így ezféle korítolókat ís nehéz hazugságban hagyni. Nyilván ha ő felsége (Rudolf király) atyai jóvoltából maga nem kezdi hazánknak s az községnek gondját viselni, az sok feneketlen kasok, ajándékban telhetetlen tiszttartók és kóborló vitézek, az mint elkezdték, nemsokára úgy megemésztik így és megmellesztik az községet, hogy bátor semmi pogány ellenség ne jöjjön ís reánk, magunk is elfogyathatjuk magunkat. Urak, urak, (kik maradástokat szeretitek), nyissátok meg szemeteket s tartsátok ti magatok az kormányt, ne hagyjátok akárkinek is az községet nyúzni, fosztani. Az úr szemei hizlalják meg a lovakat . . . Az törvénybeli sok méltatlanságot és hamis perpatvarkodást sem hallgathatom el, mert sok jámboroknak, ha a törökök vagy zsidók előtt volna perek, már régen vége ís lött volna dolgokban; holott mi köztünk jó, ha csak felvötték is pereket, nem hogy elvégezték volna. Némely ajándék beszívó törvénytevők lelkek ismeretek ellen avagy elfordítják az törvényt, avagy kedvért, barátságért sokáig vontatják az pert, melyet Isten igen bán . . . Mennyből igazat szolgáltat Isten. Jól meglássátok azért törvénytevők, itélőmesterek, bírák, prókátorok etc. barátságért, fizetésért semmit se ítéljetek, az álmot, mikor törvényt tesztek, szemetekből kiűzzétek és istenesen lelketek ismerete szerént igaz törvényt szolgáltassatok, egyik félnek sem kedvezvén, mert ha így nem cselekesztek, sok romlást és pusztaságot is két kézzel vonszatok magatokra." Istennek nagy csapásaival fenyegeti meg a hamis tanukat is. Másét senki ne kívánja, mert romlást hoz. A gazdagok és hatalmasok a jó szerencsében fel ne fuvalkodjanak, mert Isten „az fennvalókat lehányja s az alávalókat felemeli, mint szűz Mária is, Urunk Jézusnak szent anyja azont énekli. Erről találták az poéták az Icarusról és Phaetonról való fabulát". Művének 4. részében szóvá teszi még a zsarolásnak egyéb nemeit is: „Az községnek háza, réte, szántófölde módjánál feljebb adóztatik, sok szolgálatra botoltatik, méltatlan birságoltatik. Földesura, mind a községnek s mind az utonjáróknak sok kárával, büdös borát rajta kétszer árán tartja. Eczetre sem volna jó, kinek az községnek kétszer árát le kell tenni. Ide való az pintnek, köbölnek, rémek, fontnak és egyéb mértéknek meghamisítása is. Az vendégfogadóknak és kufároknak drágaság csinálások is." (Magyari i. m. 125—134. 232.) Külön szól az egyház ellen elkövetett bűnökről is. A fosztogatások és ragadozások sorában említi ezeket. „Ezek közül első részt az egyházi jövedelmeknek (melyeket a régiek a bölcs