Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

b) A dunántúli evang. agenda. (Keresztúr 1598.) s a vele egykorú lelkészavatási formula. Az ünnepek jegyzéke a kánonokban. Már a szakadás előtt és a megindult hitviták idején is tehát három magyar nyomtatott agenda állott a dunántúli evang. lelkészek rendelkezésére : Heltaié, Bornemiszáé és Beythéé. Az első kettőt használták is nyomtatásban és kéziratban. Hogy Beythéétől tartózkodtak, az a szakadás történetéből érthető. A csepregi kollokvium és Beythe lemondása után, midőn az esperesek vezetése alatt külön szervezkedtek és hittanukat is, a Formula Concordiae első részének magyar fordítását kiadták, szükségét érezték, hogy egy agenda kiadásával egyházi szertartásaikat s egész istentiszteletüket is egységesen rendezzék. A négy esperes: Reczés János, Tokoych György, Widos Lénárd és Klaszekovics István vállalkozott e fontos munkára. Miként a latin előszóban mondják „a léleknek egységét a békességnek kötelékében, először a tanban, azután pedig a szertartásokban való egységet állapították meg az egyeseknek és mindeneknek hű és őszinte helyeslésével és megegyezésével". A mű 1598. Keresztúron Manlius János nyomdájában jelent meg. Teljes címe: Agenda, az az szentegyházi cselekedeteknek, avagy szentségeknek és egyéb egyházi szolgálatok kiszolgáltatásának módja I. Cor. 10. Vagy esztek, vagy isztok, vagy valamit cselekesztek, mind az Istennek dicsőségére cselekedjétek. (8. r. 64 levél). Második szószerinti kiadását Keresztúron 1612. már Farkas Imre nyomdász bocsátotta ki. Csak az utóbbiból van egyetlen példány a N. Múzeum könyvtárában. Hogy az első kiadás csakugyan 1598. jelent meg, azt Pázmány Péter is tanúsítja magyari Istvánnak 1602. adott feleletében, hol ezt mondja: „Ti magatok is 1598. esztendőben egy Agendát szerzetek Sopron vármegyébe és annak megtartására kötelezitek az tanítókat, noha abba sok dolgok vannak a Szent írás kivül". (Szabó K. Rmk. I, 145, 197. Pázmány összes művei I. 70). A magyar előszó szerint, míg „Calvinus veszedelmes tudományának, hintegetői" el nem szakadtak tőlük, addig a híveknek nagy megbotránkozásával sok zűrzavar, visszavonás és egyenetlenség volt közöttük az egyházi rendtartásokban is. Ezt nem akarták tovább tűrni s most, hogy különváltak s maguk közt békességre jutottak, közakarattal irták az agendát, hogy gondviseletlenségük miatt az erőtlenek az ilyen dolgokban való különbségek miatt többé meg ne botránkozzanak. „Végezett akarunk pedig minékünk — írják tovább — ez könyvecske felől im ez, tudni illik, hogy az mi gyülekezetünkben ez időtől fogván