Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

nak és egyéb egyházi rendöknek, rövideden Isten segítségébül megírtam ezöknek rendit és szertartásit, nem úgy mint, hogy magamnak többet tulajdonítanék az több atyafiaknál, de ne ta­lánd nincsen mindöniknek annyi értöke rejá, hogy magátúl köny­vet ereszthetne ki . . . Meglássák pedig, és akiknek tetszik, él­jenek vele; akiknek jobb vagyon, Isten hírével éljenek avval; a szentlélek nemcsak egyőnknek tartja az ő ajándékit, gazdag minde­nekhez." (Fabó i. m. 43. Thury i. h. 1624. 1.) Ebből látszik, hogy Beythe sem számít agendájának általá­nos befogadására s feltételezi, hogy másoknak jobb irott vagy nyomtatott agendái is lehetnek s továbbra is azt használják. De mégis amennyire lehet, egységre törekszik és ennek érdekében bocsátja kí új könyvét. A keresztségre vonatkozó formuláját kö­zölte Mitrovics Gyula a Sárospataki Lapok 1888. évfolyamában a keresztség történeti fejlődését tárgyaló művében. Olyan tétel vagy formula, mely az ágostai hitvallástól való eltérésre mutatna, nincs benne. (Thury 1624 1.) Az evangélikusoknál szokásos egy­házkelést azonban már nem helyesli. E részben egészen a her­cegszőllősi 7-ik kánonhoz tartja magát: „Az asszonyállatoknak beavatásokat (miért hogy az ó törvényben való dolog volt) nem akarjuk az új testamentumban megtartani, sem nem kötelezünk senkit 40 avagy 80 napra, mint az ó törvényben, hanem csak intjük őket az természet szerint való tisztaságnak megtartására." Ehhezképest mondja Beythe ís: „Szoktak az gyermekszülő asz­szonyállatok avatásra is menni, amint ők mondják, tudniillik negyven napra gyermekszülésük után, de az is az ó törvény szentsége volt és nem tartozik az új Testamentumra, az Mózes­nek minden egyházi szolgalatjától megszabadított minket az Chris­tus . . . Az gyermekszülő asszonyállat legyen veszteg ágyában mind addig, amíg megépül és meggyógyul. Azután hívja Istennek nevét segítségre és keljön föl, szabadon menjön be Isten igéje hallgatására és cselekedje azokat, melyeket az ő keresztyéni hiva­talja kívánja és házi gondja viseleti. Nevelje gyermekcséjét szor­galmatosan, viselje hivségös gondját, tudván azt, hogy nem köz­embörök száma szerént neveli, hanem Istennek szent országára, kire Istennek gondja vagyon, és az ű szent fia által fiává fogadta és szent angyalival őrizteti és mindön testi, lelki gonosztúl meg­oltalmazza." (Mokos Hgszől. kán. 7. Fabó i. m. 44.) Az urvacsorai agenda előtt egy fametszet van. A templom­ban az oltáron feszület áll, ennek mind két oldalán egy-egy szobor, egy égő gyertya, a pap Lutherköpenyhez hasonló hosszú

Next

/
Thumbnails
Contents