Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.
fajokban s különösen a liturgikus (szertartásos) énekekben még nagyon gazdagnak mutatja az akkori protestáns istentiszteletet. Különben a zürichi liturgia is elég gazdag volt még a XVI. században. Szathmáry József, aki még elég szerencsés volt abban, hogy Huszár Gál énekeskönyvének Eperjesen őrzött egyetlen példányát használhatta, ennek alapján így irja le az istentisztelet akkori módját: „Midőn a hívek reggel begyültek a templomba, a pap térdreesett s imádkozott a maga és a hívek bűnebocsánatáért s csendesen elmondta az uri imát. Ezután lassú énekléssel így szólt: Ur Isten nyisd meg a mi ajkainkat. Mire a chórus visszafelelt : És a mi szánk hirdeti a te dicséretedet. Erre a pap ismét énekelt: Ur Isten figyelmezzél a mi segedelmünkre. Ekkor a chórus egy antiphonát énekelt s erre következett a gyülekezeti éneklés, zsoltár, vagy valamely más dicséret. A közéneklés után a pap egy fejezetet olvas fel énekelve az Írásból, mely egyházi beszédének alapját képezi. Mire a chórus énekszóval válaszol. Ezután responsoriumot énekelnek a gyermekek és chórus felváltva, minek végén a pap így szól: Imádjuk az Ur Istent s imádkozik. Hihetőleg ezután következett az igehirdetés. A pap imája után benedictiót vagy versiculust énekelt a chórus és a gyermekkar felváltva." Az úrvacsora kiosztási módja még hoszszabb és bonyodalmasabb volt. Ez a könyvben a karácsonyi és húsvéti énekek közé van beékelve történeti visszapillantással s a pap, kántor és gyülekezet teendőinek leírásával. 1 Az irott graduálok is, a Batthyány-codex (a XVI. század közepéről) s a kálmáncsai és nagydobszai graduálok is azt mutatják, hogy a protestáns liturgia a XVI. században gazdagabb volt, mint mai nap. A rendes gyülekezeti énekeken, zsoltárokon és himnuszokon kívül voltak énekek ínvocatio, antiphona, responsorium, benedictio, litánia, prosa, versiculus, lamentatio és passió néven. Ilyen gazdag és változatos azonban csak ott volt az istentisztelet rendje, ahol ahhoz értő lelkész és tanító állott a gyülekezet élén. Másutt meg kellett elégedni a prédikációval, imádsággal s egy-két énekkel, melyet az előénekes tanító vagy lelkész tanított be. (Szathmáry i. h. 327. 339.) Három évvel Huszár G. graduálja után adott ki Bornemisza Péter semptei ág. hitv. evang. lelkész, a későbbi dunáninneni püspök is egy agendát. Mint a „Négy könyvecske" harmadik darabja jelent ez meg. E részben „Az prédikátoroknak rövid tanúságokra" 1 Köstlin, Gesch. des evang, Gottesdienstes 201. 1. Szathmáry J. A ref. énekeskv. tört. Pr. Szemle 1892. 325. 451.
