Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

az úr ő nagysága jószágában mindenütt, ahol eddig nem volt, oltárt építsenek s az epistolát és imádságot a prédikáció előtt és az áldást a prédikáció után a prédikátor az oltár előtt mondja el.

1 Az evang. istentisztelet fejlődését a használt agendákból és énekes könyvekből ismerhetjük meg. Mikor az egyházkerület megalakult, akkor itt a kéziratos agendák mellett Heltai Gáspár agendájának már két kiadása is ismeretes volt, melyek 1550. és 1559. jelentek meg Kolozsvárott s már csak a Nádasdy család révén is könnyen ismeretesekké váltak Sárvárott és az egész kerületben. Nádasdy Tamás nádor huga, Nádasdy Anna, Mayláth István özvegye volt főpártfogója Heltainak, aki biblia fordítását is e nőnek ajánlotta. Mayláthné hosszabb ideig volt a nádorék vendége, fiát, Mayláth Gábort is ezek nevelték. Nádasdy és emberei (Zvonarics Gergely) gyakran jártak Erdélybe. így az összeköttetés Erdély és Dunántúl között elég erős volt arra, hogy az ott megjelent irodalmi műveket itt is hamarosan megismerhessék s voltak buzgó evang. patrónusok, kik ezt közvetítették. Így már a helyi viszonyokból is bátran feltételezhetjük, hogy dunántúli papjaink már a kerület megalakulása (1576) előtt használták Heltai agendájának első kiadását. De világosan kitűnik ez abból is, hogy az első dunántúli evang. agenda (Keresztúr 1598.) igen sokat vett át Heltaiból szószerint. Révész Kálmán igen szellemes következtetéssel bizonyította be, hogy a Heltai-féle agenda elveszett első kiadásának 1550. kellett megjelenni. Szerinte az első kiadás még teljesen lutheránus, a második azonban 1559. már kálvinista jellegű volt. Heltai maga mondja, hogy e második kiadás az elsőhöz képest annyira javított, hogy szinte új műnek tekinthető. A dunántúli első agendának a Heltai-félével való feltűnő megegyezését bizonyítja Sörös Béla is.

2 Egyformaság különben nem volt sem az istentisztelet egész rendjében, sem pedig az egyes szent cselekvények végzésében. E miatt a dunántúli esperesek, de már Huszár Gál is panaszkodik Bullinger Henrik zürichi lelkészhez 1557. okt. 26. irt levelében s az egyház tekintélyét is félti e miatt. „Az eltérő egyházi szokások — írja — a szentségek kiszolgáltatásában és az egyházi szertartásokban, úgy látszik, felettébb kisebbítik az egyházi hivatal tekintélyét a nép előtt és igen nagy kedvetlenséget éb1 Pokoly, Erd. ref. eh. tört. IV. 116. 125. Századok 1908. 275. Ker. jkv. I. 122. 2 Révész K. Prot. Eh. lsk. Lap 1883. 1095. Szabó K. Rmk. I. 37. Sörös B. A magyar liturgia tört. 230. 1.