Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.
Sehol oly vármegye, oly pap, barát nincsen, Ebben a kis könyvben kinek a neve nincsen, Eretnek, akinek neve itt nem lészen. Voltak lelkészek, Beythe barátai, akik előre levélben tiltakoztak az aláirás ellen. Kincses Pál kőszegi lelkész 1596. márc. 11-én irta már Reczésnek: „Az könyv alá való subscribálásra pedig nem kényszeríthet senki; ő nagysága (Nádasdy) sem kényszeríthette volna kegyelmeteket." Soós János lozsi lelkész pedig márc. 18-án irja Kincses Pálnak: „A vislálók ma mennek ki Csepregből visitálni. Először Andreas Budaeushoz (újkéri lelkész) mennek, valamint állja meg az sárt. Téthényi Imre és Dániel (a czenki és peresztegi lelkész) igen bánják, hogy az irást tették a quaestíók alá, bizony én is igen pirongatom őket. Március 29-én ismét Kincses Pál kőszegi lelkész írt Soós Jánosnak egy rövid, de érdekes levelet. E szerint Vidos (Fitos) Lénárd sárvári lelkész irta Zrinyi György ispánjának (Debreceni Mártonnak), hogy Soós ís pribékké lett, vagyis aláirta a könyvet. E levélben irja Kincses: „lm egy éneket küldöttem kegyelmednek. Énnékem is ugyan hozták: kegyelmed vegye jó néven tőlem." íme itt merül fel a fentebbi értékes históriás ének, ennek a levélnek köszönhetjük, hogy az oly fontos csepregi zsinat történetét ismerjük. Kincses maga az éneket alig irta, inkább Beythe Andrástól kaphatta, aki ezzel is atyjának az ügye mellett agitált. Még egyházi dallamot is választott (Mennyei fölségnek Ura és Istene), hogy erre énekeljék. (Adattár VII. 40—42.) Április 1-én Kőszegen akart Reczés vizitálni, meg is irta ezt a földesasszonynak, Choron Margitnak, Nádasdy Kristóf özvegyének és a városi tanácsnak; csak a lelkésznek, Kincses Pálnak nem, akit állítólag kisubscribálni akart Kőszegről; de csak Kőhalomig jutottak el. Elmaradása miatt Kincses Pál igen gúnyos és sértő levelet irt hozzá, majd pedig néhány nap múlva, ápr. 10. meghunyászkodva bocsánatot kér Reczéstől és Nádasdytól, készséggel igéri az aláírást ő is s még lehetőnek tartja a két párt egyesülését: „Még kegyelmetek mieink, mi meg kegyelmeteké vagyunk." Még azt is megadhatja Isten, hogy „legitimé generális synodusunk lehet." De ilyenről már nincsen tudomásunk. Reczés buzgalmát mutatja, hogy az Egyesség Könyvét már 1596-ban 78-an aláirtak. Voltak ezek közt, akik eleinte tiltakoztak, mint Soós János; de viszont az aláírók közül egyesek később ismét el is pártoltak, mint Komári Csapi Péter szakonyi lelkész. 1 1 Fabó 34—56. Adattár VII. 59. 60. Masznyik, Egyesség Kve 166.
