Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

a gyűlésen, hogy ne tűrje meg jószágában azokat, kik a könyvet nem subscribálják. Nádasdy így határozott s minden dolgát Reczésre bízta. Egy tudatlan bolond Béthelbeli papra, Ki méltóbb lett volna disznópásztorságra. Emberek, mindenek csúfolják, nevetik, De Jeroboámnak oh mely nagyon tetszik, Noha mint tar varjú, úgy kakukdogálik. Zsák meglelé foltját, ugyan ilyen kellett, Követet király is jobbat nem érdemlett. Ezzel hivatja össze Nádasdy a gyűlést is Csepreg-Béthelben. A tudatlan Reczés-Amaziás pap kevélyen és nagy haraggal jelenik meg a gyűlésen : Ennek a haragja oly, mint a medvének, Nem kell haragjában semmi ő kedvének, A papok előtte mindnyájan felkelének, Legfőhelyt ő neki mindgyárt engedének. A versíró szerint Reczés az „apró sok scholára" is (melyek a csepregivel versenyeznek) haragszik és így szól a gyűlésben: Isten a ti apró sok scholáitokat, Elvesztette volna (bár) predikállástokat. Ám az én kegyelmes uram városában Elpusztult a schola Béthel városában, Oly igen haragszom, hogy minden faluban Oskolát tartatok itt a tartományban. Nem akarom azért, hogy minden faluban Mester, deák légyen ebben az országban, Hanem csak a főfő kerített városokban, A Hierusálemben és Béthelben, Dánban. Ezzel a versíró bizonyára alaptalanul vádolja a főesperest. Ezen a gyűlésen irattá alá Reczés a Concordia-könyvet: Ihon, ezt a könyvet, papok, látjátok-e ? Vájjon kié legyen, papok, tudjátok-e? Ennek az ő hirét, papok, hallottátok-e ? Ez az én kegyelmes, nagyságos uramé. Gúnyosan szól a beletévedt tűrhető kicsiny eretnekségről s a kényszerítés módjáról: „Nem erőltet senkit uram ő nagysága" — de aki nem irja alá, azt elűzi a jószágáról. Külön megvádolja az énekíró Vidos Lénárd sárvári lelkészt, aki azelőtt „Gönczön, az alföldön volt egy plebánusságban" és soha sem volt ily hamis vallásban, de most Nádasdy kévéért megtagadta hitét;