Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

és ott mit végeztek, azt nem tudjuk. De még ez évi szept, 12-én igen fontos dolgok történtek a Meszlenben összegyűlt zsinaton. Itt tették meg az utolsó kísérletet a két theologiai pártnak egyesítésére, amint ennek történetét és a megegyezés módját a Meszleni Concordia emlékiratából ismerjük. E szerint Reczés János „a mi szeretett testvérünk" Nádasdy Ferenc nagyságos úrtól az Ágostai Hitvallás könyvecskéjét elhozta egyszer-másszor a zsinatokba és pedig ennek az úrnak levélben közölt felszólításával, hogy az eltérő hitcikkekre nézve igyekezzenek megegyezni. Ok ezt meg is tették, a hitvallást felolvasták, áttanulmányozták, megállapodásaikat írásba, az u, n, Meszleni Concordiába foglalták s annak kölcsönös megtartására nevük aláírásával is kötelezték magukat,

1 Az emlékirat szerint Krisztusnak az úrvacsorában való jelenlétére vonatkozólag ők is elfogadják azt a nézetet, melyet a németországi hasonló egyezményi tárgyalásokban Luther halála előtt és után egyesek és mindnyájan az Ágostai Hitvallás követiő, Luther, Melanchthon, Bugenhagen, Cruciger, Moller, Eber Pál és mások is sokan aláírták, S ez a megegyezés abban állott, hogy „Jézus Krisztus az ő szent vacsorájában nemcsak jelen van testével, vérével és minden jótéteményeivel az ő speciális és a szentségben megállapított mód szerint való jelenlétével; hanem hogy valósággal és lényegileg közli magát és minden jótéteményeit azokkal, akik törvényesen élnek (legitimé utentibus) ama szimbólumokkal, tudniilik a kenyérrel és borral. „Ez a szent közlés (részesülés, communicatio), melyre az áldott emlékezetű Luther is figyelmeztetett s az Ág. Hitvallást követő összes tudósok is bizonyítanak, nem a testnek az égből való leszállása, nem ís a kenyérbe és borba való helyi bezárolás (localis ínclusio), nem is Krisztus testének mindenütt jelenvalósága (ubiquitas) által, sem valami más, a Krisztus testének valóságát megsemmisítő, vagy valamely hitcikellyel ellenkező, vagy az emberi ész által kikutatható módon, hanem teljesen szellemi, égi és megfoghatatlan uton és módon (mely a mi felfogásunkon és az emberi ész határán felül való) történik és lesz sajátunk, E mellett mindazáltal a kenyérnek és bornak szájjal való vétele is (orális manducatio), amelyek nem puszta jelképek, hanem valósággal Krisztus teste és vére, mely közös a jókkal és gonoszokkal (piis et impiis), azoknak az életre, a gonoszok1 Formula Concordiae Ecclesiarum in Comitatibus Castriferrei, Soproniensi et Zaladiensi. N. Múz. Fol. Lat. 2077. Payr, Eht. Eml. 48.