Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

vallást követnének, mely szerént az ű tanétásokban foglalatoskodhatnának. S mivelhogy az Augustána Confessio Istennek az evangeliom hirdetésére bizonyos választatott szömélytűl az Szent Írásnak folyása szerint Írattatott volt és sok főfő népektűi s istenfélő herczegektűl jovallattatott, űk sem választoltának (Anno 1576.) más Confessiót, hanem azt bevevén, az szerént tanétottanak egyebeket ís és abban való állhatatos megmaradásokrúl mind Isten előtt s mind az.ű anyaszentegyháza előtt tudományt töttenek." S a peczöli zsinaton is, miként Reczés a csepregi kollokviumon említette, az úrvacsora tanát az Ágostai Hitvallás szerint fogadták el. (Masznyik i. m. 10. Thury E. 75.) Megengedjük, hogy kálvinisták vagy legalább kryptokálvínisták ekkor már elszórtan Vas és Sopron megyében is lehettek, de Zvonarics szerint ezek akkor itt még moccanni sem mertek. A kálvinizmus terjedésére mutat Miksa királynak 1567. kiadott és Sopron városához is megküldött rendelete, melyből azt olvassuk, hogy „a kálvinista vagy szakramentárius szekta" más tévelygésekkel együtt főként a városokban napról-napra mind jobban elhatalmasodik. A király tehát ennek megakadályozása végett felszólítja a városok elöljáróit, hogy a kálvinista prédikátorokat ne tűrjék s a kálvinista könyvek terjesztését is tiltsák meg. De ezeknek a nyílt vagy titkos kálvinistáknak az evangélikusoktól való különválása dunántúli kerületünkben sokkal későbben történt meg, mint egyebütt. (Ribini I. 207. Payr, Eht. Eml, 32.) Az egyházkerület 1576. tehát hivatalosan is az Ágostai Hitvallás tanalapjára helyezkedett s ettől a túlzó lutheránizmus felé sem volt hajlandó eltérni. Pedig a fláciánizmus veszedelme Dunántúl is kísértett. Eszéki Zigerius Imre tolnai lelkész és ennek barátja Muceus Tövisi Mátyás a negyvenes években Flacius Mátyásnak tanítványai voltak, akivel leveleztek is. S jóllehet 1550. a pozsonyi országgyűlésen a lipcsei interimet is szóba hozták, de azért itt valami olyan gnesiolutheránus párt nem alakult. Magdeburgi Joakim győri tábori lelkész határozott fláciánus volt, aki 1566. külön fláciánus hitvallást is adott ki, de az ő hatása csak az Ausztriával határos német lelkészekre terjedt ki. Utána Reuter Lénárd győri és Hohenberger Farkas kanizsai tábori lelkészekről tudjuk, hogy fláciánusok voltak. Az 1580. megjelent „Einfeltig Bedencken" című fláciánus iratot Frank János borostyánkői, Dissinger Jeremiás pinkafői, Puchler Elek felsőlövői, Krull Lénárd szalonaki, Braunseisen Tamás kiczlédi, Kern Mihály nagymartom és Hoé János fraknói lelkészek irták alá.