Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

nem ismerjük. Ő is 1620 körül tünt el Kőszegről, lelkésszé már nem avatták fel. ej Nádasdy Ferenc és Esterházy Miklós hitvitája. E korszak végéről még csak egy hitvitát kell megemlítenünk. Ebben már nem is theologusok, hanem a kéi egyháznak legkiválóbb patrónusai, Esterházy Miklós gróf nádor és a 19 éves Nádasdy Ferenc gróf állottak egymással szemben. Esterházynak rendes szokása volt asztal felett is a vitatkozás és térítés. Hajnal Mátyás jezsuita és más papok, amilyenek bőven voltak mindig udvarában, készséggel segédkeztek ebben uroknak. Sokszor volt együtt a Nádasdy családdal ís, a barátságot és sógorságot eretnek szomszédaival is fenntartotta. Nádasdy Ferencnek az itáliai utazást már valószínűleg ő ajánlotta. Elindulása előtt 1642 tavaszán Esterházytól is elbúcsúzott, aki ekkor Nagyhöflányba vonult vissza feleségének, Nyáry Krisztinának halála után. Ez alkalommal is egy hittani kérdést feszegetett a nádor: „Mivel a szentírásban tévelygés és eretnekség nincs, hanem csak annak helytelen értelmezésében : kit kell tehát a szentírás értelmezésében követnünk, hogy mi is eretnekségbe ne essünk" ? Esterházy egy „kicsiny irásocskát" is adott ekkor Nádasdynak, mely ezt a kérdést tárgyalja. Az ifjú viszont megígérte annak bebizonyítását, hogy mind azokban, melyekben az evangélikusok a r. katholikus okkal hit dolgában exceptis adiaphorís ellenkeznek, a szent atyák és egyházi tanítók, Augustínus etc. egyetértenek velők. Esterházy erre le is kötelezte az ifjút. Es Nádasdy be is váltotta a szavát. Elkészítette és elvitte dolgozatát Esterházyhoz, melyről ez így nyilatkozik: „Mely kegyelmed írása, hogy igazán megvalljam, nem kicsiny munka és sok könyveinek és idejének kellett lenni hozzá, míg azokat kiszedte ; s megvallom, csudáltam is, mások munkájának is véltem, de ezután is szembe levén kegyelmeddel, maga munkájának erősítvén, ösztönt adott nekem is vele, hogy szorgalmatoskodjam vele". Érdekes volna, ha Nádasdynak ez a protestáns vitairata valamiképen előkerülne a kismartoni levéltárból. Esterházy Nádasdynak polemikus iratára már csak ennek Olaszországból való visszatérte után válaszolt egy hosszabb „Értekező levél" című munkával, melyet hosszabb kisérő levéllel küldött meg az ifjúnak. Nagyhőflányban 1642. nov. 1-én kelt ez a levél. „Ex affectu tanquam paterno szomjúhozván az kegyelmed üdvösségét is, mint a magamét" írja néki. És hízeleg is a nádor: „Édes Nádosdi uram,