Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

pályázó vagy már el is jutott Pázmánynak szájából nagyon durva és igazságtalan ez az ítélet, Zvonarics és Nagy Benedek műveiből látnia kellett, hogy alaposan képzett theologusokkal van dolga, kik úgy a külföldi, mint a magyar theol, irodalomban, Bornemisza, Telegdi, Monoszlai műveiben is jártasak, Osszeszamarazással végezni ezekkel nem lehet. Kevés ilyen képzettségű papot> talált a maga nyájában. A főurak és főrangú asszonyok asztala felett fabulázó és elméskedő főpapnak dölyfös elbizakodottsága volt ez a szerényebb állású lelkészekkel és tanítókkal szemben. Hogy a két dunántúli evang, theológus tudományát valójában mégis sokra becsülte, elárulta Pázmány azzal, hogy közel 300 oldalnyi munkával felelt nekik ujabban is, (Pázmány összes művei V. 234), Pázmánynak segítségére sietett Balásfy Tamás, a durva és erőszakos boszniai püspök is. Ez Pozsonyban 1616 végén adott ki egy „Csepregi Iskola" című terjedelmes munkát (4, r, 470. 1,), melyet Esterházy Miklósnak, az evangélikusok nagy ellenségének ajánlott. Szenvedélyes, sértő hangjával csakis ennek tetszésére számíthatott, A munka elején van egy „Előljáró intés a csepregi prédikátorhoz" levél formában. Ez Zvonarics Imre csepregi esperesnek szól és így kezdődik: „A csepregi szitkos nyállal csepegő szájú és csak szárnya kiszaggatott szarka módon csergő, Luther prédikátorának, feje falba verésétől, ösztön ellen való, maga lába sértő rugdozásától, a római fényes egy igaz hitnek napján hiábavaló ppkdöcséléstől, a Luther és Kalvinus vallását magyar rabságban tartó, győzödelmes Pázmány Péter ellen haszontalan verdeséseitől való megszűnést, észre és az igaz hitre való megtérést, rosszból jobbulást, igazmondásra való jó szokást és mind ezekre isteni kegyelmet és malasztot kivan Balásfy Tamás." Már Fraknói Vilmos püspök megjegyezte, hogy e dedicatio hangjából következtetni lehet az egész munkában követett modorra, (Fraknói V, Pázmány P. és kora I. 157.) Irt továbbá a fékezhetetlen Balásfy, akivel Pázmánynak is sok baja volt, Nagy Benedek kőszegi rektor ellen is egy 40 negyedrétű lapra terjedő gúnyiratot ezen a címen: „Epinicia Benedicto Nagy, alias Soce Ludi Kőszeghíensís, sui nescio, sibimet nocenti, vetulo, sed nimium rudi, ignaro et diabolari Paedotribae, cantata." Az ajánló levél, melyet Pethe Györgyhöz, a néhai győri püspök öccséhez intéz, Pozsonyban az érseki aulában 1616. ápr. 28. kelt. Tehát ez is pozsonyi nyomtatvány. A gúnyirat elején van egy „Magyar levél a következendő verseknek magyarul tudó olvasóihoz", mely így kezdődik: „Egy zsák szája szakadott meg az el-