Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

kátornak az ország romlása okairól írt könyvére" című munkáját. (Nagyszombat, 1603. 4. r. 295. 1.) Az ajánló levelet Nádasdy Ferenchez intézi, akit szokása szerint bókokkal, hízelgéssel halmoz el és őt szólítja fel a vitás ügyben bírónak is abban a reményben, hogy talán áttérítheti. Ebben azonban alaposan csalódott. A mű végén ismét egy latin nyelven írt Peroratio van, mellyel Pázmány áttérésre szólítja fel újból a lutheristákat. Mint Nádasdyhoz közelálló példát említi itt Beythe István esetét. „Aki ma lutheránus, mondja, a legvilágosabban látja a szentírásban, hogy Kálvin téved az úrvacsorai hitcíkkelyben; két év múlva pedig kálvinista levén, éppen olyan világosan látja, hogy a lutheránusok tévednek. Példád vagyon reá, Magyari — jegyzi meg a margón — a te superintendensedben Böjthében." (Pázmány összes művei I. 190.) Pázmány e művében fenntartja és ismétli a vádakat az evangélikusok ellen: ezek vallása új, nem a r. katholikusoké s a lutheristák sokkal gonoszabb életűek, mint a pápisták; ők nem bálványimádók, az ország romlásának okai a lutheristák. „Hogy pedig nem mi, hanem ti legyetek nagyobb okai az ti újonnan toldozott, foldozott, sok régen kárhoztatott eretnekségekből összetataroztatott vallástokkal, mely (mint a vipera kigyófiakról szokták mondani) megemészti azokat, az kik őket szülték és tartották, igen könnyű megmutatnunk . . . Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt: akkor kezdett romlani, mikor ti támadtatok Lajos király idejébe." Jellemző itt Pázmánynak ez a nyilatkozata: „Hogy igazán megmondjam, nekem a szitkokkal való versengés nem tetszik." S egész eljárása úgy itt, mint a többi műveiben éppen az ellenkezőjét bizonyítja. (Pázmány i. m. 180. 181.) Pázmány mindjárt a műve elején azzal is meggyanúsítja Magyarít „az Fertő mellyéki tanítót", hogy Hunnius Aegidius wittenbergi tanár művéből vette érveit s ezért sok helyen polemizál Hunniusszal is, annál inkább, minthogy e jeles theológusnak az egyházról irott művét ekkor fordította magyarra Esterházy Tamás és Kürthi István s Pázmány azt hitte, hogy ennek a fordítója is Magyari. Hivatkozik Pázmány egy Keresztúron 1603. nyomtatott munkára is, Hollósi (Rabe) Godofridus prágai ágostonrendű barátnak prédikációjára, mellyel a pápaságtól búcsút vett. Pázmány szerint ezt a galgóczi kiáltó (a galgóczi lelkész) nyomatta ki és Raab Gottfried csak buja kívánságai miatt hagyta el a zárdát. (Kár volt Pázmánynak ily könnyen dobálózni a vá-