Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

ság ellen és az mi igaz hitünknek az ellenség szájából vétetött bizonyításit rakom szömöd eleiben." Hasonló hatásos módszert követett utóbb Pázmány is, midőn a protestáns írókat vonultatta fel egymás ellen ezek szájából vett nyilatkozataikkal. Osiander nyomán Zvonarics igen sok régi írót idéz. Sokszor szólaltatja meg Erasmust is, de legtöbbször Cassander Györgyöt, ezt a békülékeny szellemű r. kath. theológust és bizonyos Fricius Andrást, akiről Cassander nagy dicsérettel szólott. A szentíráson elkezdve mintegy 30 fejezetben (az én csonka példányomban csak 28 van meg) sorra veszi a két egyház megkülönböztető tanait (szentírás, traditio, pápaság, papok házassága sat.) s kérdező tanalakban tárgyalja ezeket. A fontosak mellett néha kisebb jelentőségű dolgokat is szóvá tesz. Például a 182. lapon elmondja Bonifatius pápa panaszát, „ki megkérdeztetvén, ha szabad volna-e faedényekben megszörzeni az szentséget, megfelelt: régente az arany papok fakelyhekkel éltének, most viszontag az fapapok arany kelyhekkel élnek". Feltűnő, hogy Zvonarics figyelme éppen erre az Osianderre esett, ki a megígazulás tanában a r. katholikusok felé közeledett, midőn nem csak igazzá nyilvánítást, hanem igazzá tevést értett alatta. Az interim miatt hagyta el Nürnberget s mint königsbergi tanár a vita izgalmaiban halt meg 1552-ben. Fentebbi műve bizonyára már a szerző életében is megjelent. Unokahugát Cranmer Tamás canterburyi érsek, VIII. Henrik angol király bizalmasa vette feleségül titokban. Fia, Osiander Lukács stuttgarti lelkész 1576. egyik szerkesztője volt a maulbronni formulának. Csodálni való, hogy Pázmány erre a munkára, melyben erős támadások vannak a római egyház ellen, nem felelt. Pedig ismerte, mert a „Csepregi Szégyenvallás" első részében mondja: „Ti Morgók talám szemesbek vattok a ti könyveitekben, úgymint az Pápa nem Pápában és hasonló bolondságokban.

1 b) Magyari István hitvitája Pázmány Péterrel Kulcsár György alsólendvai lelkész már 1573. az „Halálra való készület" című munkáját száműzetésben írta és keserűen panaszkodik : „Az egyházak nagy szorongattatásban vannak. Az igaz tudománynak kegyes tanítóit és hitvallóit bebörtönzik, száműzik, némelyeket máglyákra hurcolnak vagy a halál más nemével ölnek 1 E ritka műnek csonka példánya megvan a soproni líceum könyvtárában Ld. 400. sz. a. Thienemann T. Irodtört. Közi. 1922. 27. Pázmány összes munkái. V. 149.