Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

s az imádságokat Luther kátéjából vette át. Kátéja is Krakóban 1638. jelent meg. Énekében (Minden embernek illik ezt megtudni) a hit által való megigazulás tanát adja elő. Tanításában később is Lutherhez állott legközelebb. Schesaeus medgyesi szász lelkész és latin költő méltán nevezte őt már 1571. „Ruinae Pannonicae" c. versében magyar Luthernek. Sylvester János is 1534. oly ajánlattal jött Sárvárra, hogy kitűzi e vidéken az evangeliom zászlóját. Iskolájában is bizonyára feltárta a római egyház és a pápaság tévedéseit.. A reformáció érdekében végezte nagy munkáját, az Újszövetség első teljes magyar fordítását. Verseiben mondja; „Emberi szerzisvel nem kell tisztelned az Istent." Másutt ismét a papnőtlenség ellen: „Az házasságot szerzé Isten mindennek." Az olvasóról is gúnyosan jegyzi meg 1547. Nádasdyhoz irt levelében: „az olvasó .. . melyet némelyek a templomban suttogva igazabban, mint imádkozva, szoktak kezükben forgatni s vele Istennel számot vetni, hogy mennyit imádkoztak." Igy irta Pernezyth György tiszttartó is 1551. Nádasdynak, hogy Sárvárott az urnapi körmenetet már ama régi visszaélés nélkül csupán himnuszokkal és egyházi énekekkel tartották meg. Sylvester sokat vitatkozott a sárvári udvarban a pseudopresbyterekkel (a hamis papokkal), mert ilyenek is voltak ott. Az ingatag jellemű Mihály pappal és a pápista káplánnal való viszálykodás miatt ment el gazdálkodni Gogánfalvára. „Ha a világ végére mennék is, mondja Sylvester, ott ís volna valamely hamis pap, akitől méltatlanságot kellene szenvednem." A hite miatt szenvedett üldöztetéseket sorolja fel „A hit panasza" cimű költeményében is. És Abádi Benedek is, ki Sylvester uj szövetség-fordítását nyomatta Sárvárott s ki később Szegeden 1545. török bírák előtt is vitázott a franciskánusokkal, bizonyára már itt a Dunán túl is megvédte a reformáció igazságait a pápások ellen.

1 Baranya megyében Vaskaszentmártonban, mint fentebb (504. 1.) láttuk, Dervis pécsi bég parancsára vitatkoztak az evangélikusok a r. katholikusokkal és pedig főként a papok nőtlenségéről és a böjtről. A gyűlésen a vajda és a kádi is jelen volt. Kéménd és Belköz misés papjai meggyőzetvén, a kádi felhívására kezüket a bibliára téve esküdtek meg és a bibliát megcsókolva fogadták meg, hogy pápás hitüket elhagyva, ezután csak az igaz keresztyénséget hirdetik. Prodanisinus György veresmarti lelkész ') Bunyitay, Eht. Eml. IV. 450. 553. Zoványi, i. m. 117. Payr, Eht. Eml. 22. 25.