Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

a legerősebb városok falai is lerombolva, a szőlőhegyek, szántóföldek elpusztítva, nők és gyermekek kardélre hányva, a szüzek megszeplősítve. „Oh vajha valamely Livius vagy Homerus volna itt, aki e több mint tragikus veszedelmeket nagyságukhoz képest tudná lefesteni". Hogy Magyarország is ezen Scylla és Charybdis közé ne keveredjék alkalmas óvszereket ajánl: bűnbánatot, megtérést, imádkozást, Isten törvényei iránt engedelmességet sat. Az egyházi tűzvész a bús és szomorú Cseh- és Morvaországot, az ő szeretett és visszakívánt hazáját, sőt Ausztriát is pusztítja. A legtöbben ebben a legnemesebb országban erősen hiszik: semmi szél sem lehet oly erős, hogy az ellenreformáció gyújtó szikráit a magyar egyházi kőfalakon átröpíthetné. Oh bárcsak hát soha se kellene ilyen tűzlángot megpillantanunk. De az Isten igéje iránt való hálátlanságot és egyéb nagy bűnöket látva nem érezhetjük magunkat biztonságban. Félő, hogy a testihez lelki éhínség is járul. A sátán veszedelmünkre tör. Hamis tanítók lépnek fel, hazug lélek van az ő szájukban (I. Kir. 22, 22) hogy imponáljanak az együgyűeknek és megigézzék a mágnásokat, összeesküsznek az igaz tanítók veszedelmére és az ő szörnyűséges tudományuk terjesztésében igen éberek. (Célzás Pázmányra és a jezsuitákra). Nostra igitur res agitur. Űzzétek el a renyhe, lomha álmosságot, ne aludjunk, mert itt az ellenség, aki konkolyt akar elvetni a magyar szántóföldön. „Oh nagyságos Nádasdy gróf, mivel Isten téged védőnek és dajkáiénak állított e kerület élére, ő adjon neked éber sasszemeket, hogy lássad Józsefnek romlását (Amos 6, 6) és mivel az egyház borotvaélére állíttatott, adjon neked bölcsességet, hogy a naponként szélesebben terjedő tűzvészt megelőzhessed; adjon neked vallásos hitet, hogy a napi örömök között legyen kezedben a Törvény könyve, a biblia (Josué 1, 8), amelyből különböztessed meg az igazat a hamistól, a tévútra vezetőket az igaz tanítóktól ; adjon néked bőkezűséget, hogy Dáviddal és Salamonnal semmi költséget ne kímélj, hanem azt véljed, hogy az Urnák templomaiba úgy a testiekbe, mint a képlegesekbe vannak ezek legjobban elhelyezve és az ilyenféle sáfárkodás olyan jótétemény, amelyet Isten legbővebb kamatozással fog visszatéríteni." Végül a lelkészi karhoz fordul Schubert: „Lelki őrállók legyetek, élesszemű Árgusok; miként a hangosszavú kürtösök trombita módjára, naponkénti intelmekkel töltsétek be juhocskáitoknak füleit. Tiszteletre méltó hivatástokat feddhetetlen élettel ékesítsétek. Ne csak tanítók legyetek, hanem buzgón imádkozok is,