Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.
A helyes viszonyt a háromféle kánonok közt én is így fogom fel. A szenvedélyes hitviták idejében a nagy megegyezést a lutheránus és kálvinista kánonok között csakis a fentebbi függési viszony alapján lehet megérteni. Meszlenben kánonokat készítettek a dunántúliak, az kétségtelen, de nem a fentebbi 55 kánon volt a meszleni, mert ezek közül az idézett VI. kánon éppen nem illik oda a levél tartalmához; hanem jól odaülik igenis a sopronvár megyeí (később az egész Dunántúl által elfogadott) kánonok VI. pontja. A levél ugyanis arról szól, hogy mindenki olyan lelkészi állást kap, amilyent érdemel, ez a VI. kánon pedig felsorolja: az egyházi szolgák közül némelyek szuperintendensek, némelyek szeniorok, némelyek közönséges atyafiak (egyszerű lelkészek), iskolamesterek és diákok. Míg az 55 kánon közül a Vl-ik az engedetlen lelkészek büntetéséről szól s így a levél tartalmával éppen nem vág össze. Erről az 55 kánonról, mely úgy a református, mint az evang. dunántúli kánonoknak alapjául szolgált, e helyen külön is meg kell emlékeznünk. Régiségére mutat a 36. kánon, mely feltűnően kevésben szabja meg a felavatandó lelkészektől kivánt követelményeket : „36. Miért hogy sok az aratás, kevés az arató, nem mindnyájan lehetnek jó deákok és félelmes helyek ís vannak, ha erkölcsében, magaviseletében jó s tudja az magyar írást, értse az keresztyénségnek fundamentomát, olvassa az magyar Bibliát: bátorságosan felszentelhetik, mert látjuk szükségét az keresztyéneknek". A római egyházban is az 1494. évi nyitrai és az 1515. évi veszprémi zsinatok az egyházi rendek felvevőitől az olvasáson és éneklésen kivül csak azt kívánják, hogy az elemi ismeretekben némiképen jártasak legyenek. (Péterffy, Conc. I. 227. 240. 289.) Ily kevés követelménnyel az evang. egyház is csak kezdetben szükségből elégedett meg. A 36. kánon Tolnára emlékeztet, ahonnan Eszéki Zigerius Imre 1549. írja: „Nam in his regionibus messis Domini magna est, operarii autem pauci". Es ő panaszolja fel, hogy a Wittenbergből hazatérők a török hódoltságot óvatosan elkerülik. Az 55 kánonnak a hercegszőllősiekkel való nagy rokonsága arra mutat, hogy nem messze, ezen a vidéken kellett keletkezniük. Hódoltsági vidékre, a pécsi kath. püspökség területére mutat az 52. kánon, mely a lelkészek öltözetéről mondja: „Hajdúkat, haramiákat, katonákat, darabontokat, mészárosokat, kalamárokat, tőséreket, török katonákat, jancsárokat, szpaikat, kádíakat és hocsákat nem akarjuk hogy kövessenek, hanem minden öltözetíben, magavíseletiben azt akarjuk, hogy csak az Chrístust 40*
