Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - I. Az útegyengetők és az alapvetők.

zágrábi egyházmegye minden templomában kihirdettet s az egyházi temetést ís megtiltja tőle, Mallekóczi azt felelte: hogy ő Magyarország szabad bárója s ha javait elkobozva a Drávántúlról el ís űzik, azért vallásától nem foszthatják meg, „Megátalkodott eretnek", — irja Vinkovich Erdődy Tamásnak, (Haller, Prot, Szemle 1917, 369. 432. 434.) Vinkovich nyomaiban járt Bogdán Márton zágrábi püspök is 1643—46). Utóda Pétretich Péter szellemi fegyverekkel is küzdött a protestantizmus ellen. Lefordíttatta Káldy György bibliáját (a Vulgátát Káldy szerint) s 1651. horvát kátét, valamint ehhez csatolt énekesfüzetet is adott ki. Borkovich Máté zágrábi püspök 1671, szigorú rendeletet eszközölt ki I. Lipóttól úgy a légrádi, valamint a horvátországi evangélikusok ellen is. (Haller, Prot. Sz, 381. 435,) Csak II, József korában alakult néhány evang, gyülekezet ismét Horvátországban, de az 1791, évi vallásügyi törvény ezeknek sem engedett vallásszabadságot. MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. I. Az útegyengetők és az alapvetők. a) Valdensek, husziták és humanisták az ország dunántúli részében. Dunántúl magasfokú kultúrája kedvező talaja és életfeltétele volt a reformációnak. Ennek útegyengetői, a kisebb evangéliumi szellemű felekezetek közül megtaláljuk itt már a valdenseket. Nyugaton az osztrák-magyar határon már 1260 körül voltak ilyenek. Alsó-Ausztriában a XIV. század végén megégetett 14 valdens közül Skalig Simon magyarországi volt. Mint fentebb (6. 1.) láttuk, 1400 körül különösen Kőszeg és Hartberg vidékén voltak valdensek. Anna von Güns, a kőszegi Beratungsgott Jakab özvegye 12 év óta tartott velük. A győri püspökség területére Péter és Márton nevű inkvizítorok voltak kiküldve és 1401. január 9. a soproni templomban több valdens férfi és nő ellen hirdették ki az ítéletet, mely szerint a bűnbánók kék keresztjét kellett nekik hordani és az eklézsiát is megkövetni. (Haupt H. Waldensertum ím südöstl. Deutschland 28.77).