Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - II. Az Ausztriához csatolt és egyéb határszéli urodalmak Sopron megyében.

Borsmonostorhoz tartozó gyülekezeteket kellett meglátogatni. 1606-ban Lánzsérről irt Sopronba, de a folytonos háborúk miatt nem volt állandó lelkészi állomása. Utoljára 1612-ben mint pinnyei lelkésszel találkozunk vele.

1 Nyék. Mint a lánzséri urodalomhoz tartozó mezővárosban (oppídum), Nyéken már 1568 előtt Khettscher János volt a tanító, akit ekkor Sopronban alkalmaztak templomszolgának.

2 Erről azonban nem tudni, hogy evang volt-e már. Nem valószínű, mert evang. tanító, akitől méltán vártak magasabb műveltséget, nem vállalkozott volna szolgai állásra. 1584-ben, amikor a soproni lelkészeket elűzték és-Pfendtner András kórházi lelkész Nyékre menekült, már Dersffy Ferenc volt a földesúr, aki bizonyára hivott ide evangélikus lelkészt is. Emellett Pfendtner most mint második lelkész szolgált az ide kijáró soproni evangélikusoknak s fizetését továbbra is a soproniaktól kapta. A terménybeli adományokat is kihordták utána. Pfendtner pedig titokban a városba is bejárt és ott egyházi cselekvényeket végzett. Nyéken a vidéki kis gyülekezetnek most az adott nagy jelentőséget, hogy a soproni vagyonos polgárság több mint husz évig ide és Sopronkereszturra járt ki templomba. Eleinte kocsikon, hosszú menetben, lakodalmak alkalmával hangos lármával és lövöldözéssel jöttek ki a soproniak, később azonban, mikor tiltva volt, már csak titokban, Sopron mintegy filiája volt Nyéknek ebben a két évtizedben. Hogy meddig szolgált Pfendtner Nyéken, azt nem tudjuk. Magának Nyéknek és Dersffynek az első ismert evang. lelkésze a szepesmegyei Stieber Joakim volt, aki 1588. egy soproni árvaleányt vett feleségül. Creuzer György, szintén a Szepességből való csepregi lelkész volt a kérője, aki ez évi jul. 4. levélben kérte a tanácsot, hogy az árvaleány férjhezmeneteléhez adja beleegyezését, Stieber a feleségével házat is örökölt Sopronban és Nyéken volt még 1596, és 1597-ben is. 1596-ben mint nyéki lelkész (oppidí Nék, ditíonis magnifici domíni Franciscí Dersfi) irta alá az Egyesség Könyvét s 1597-ben, midőn Kutasi győri püspök azzal vádolta a soproniakat, hogy egy vidéki lelkész Sopronban házat vett s ott egyházi cselekvényeket végez, a városi tanács 1 Egyet, levéltár V. 5". 50. 1. M. N. Múz. 2077. Fol. lat. 73. 1. Gamauf i. m. I. 455. Payr, Ehtört. Emi. 42. 45. 53. 61. 2 Sopron monográfiája. Forrásanyag II. 24. 1.