Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XVI. Magyaróvár és a mosonmegyei gyülekezetek.

fárábúl vidéki helyre. A hallgatóság is serényen eljár a templomba „az mikor úr parancsolatja rajtok nincs." Templomuk a falú közepén van, melyet a régiek Kozma Dómján templomának (Cosmae Domiani olim dícata) hívtak s ennek neve napján szokták eleik az egyház napját megülni, de az mostaniak bizonyos okokra való tekintetből Szent Mihály napját ülik meg. Az oltáron az egyik abrosz szekfűes formára varrott. Az éneklő pulpituson is két keszkenőcske van. A kehely patinájával aranyozott ezüst. A rávaló egyik keszkenőfátyol vörös és zöld selyemmel varrott, a a közepén egy emberkép, melyet győri Bognár György prédikátor uram (volt lelkészük) konferált. A templomhoz ami földek voltak, az urak foglalták el. Amikor építették, magukat rótták meg. A prédikátori ház eleitől fogva mindig a nyugati szeren volt, felszélről Binís András a szomszédja. Van hozzá 10 hold föld és rét. A lelkész fizetése 50 forint készpénz. Kereszteléstől egy tyúk és egy kenyér jár, házi gyóntatástól 25 dénár és jóakaratja szerint egy ital bor. Temetéstől prédikációval 50 dénár, ha pedig csak énekszóval viszi, 25 dénár. Ha az Egerre járhatunk, 12 szekér fával és annyi náddal tartozunk, ha nem hozhatunk annyi fát, pénzen veszünk „ovattat" két szekérre. Itt iskolatartó hely nem volt, hanem míg békességben voltunk, tartottunk mintegy 2 esztendőben. Minden házas ember egy fertály gabonát fizetett a tanítónak és a harangozástól egyegy garast; itt való gyermek kántoronként 25 dénárt, vidéki, akivel mint megalkudhatik. Mikor tanító nincs, harangozó! fogadnak, ki a „fölyhö eleiben" is harangoz. Van céhmester is, ki a gondnok és egyházfi dolgát végzi. (Adattár VI. 155.) Az 1659. évi egyházlátogatás szerint templomuk csak magánház formájára épült oltár és képek nélkül. Tornya sincs, harangjuk a háztető fölé van erősítve. A karzat fából, a szószék kőből való. Lakói mind magyar lutheránusok, csak néhány német és horvát r. kath. Itt nem emlékeznek arra, hogy valaha plebánus lett volna a falúban. A lelkész most is az öreg Turóczi György, a tanító pedig, akinek elég jó iskolaháza van, Martinides Mihály. A paplak is elég alkalmas. 1663-ban nem akarták a r. kath. vizitátort bebocsátani s csak a komoly fenyegetésnek engedtek. (Ehlát. jkvek.) Musay püspök Tétényt 1661. is az anyaegyházak közé sorozza s ekkor a Fertő és Repce melletti magyar esperességhez tartozott, mely magának a Nemeskérett lakó püspöknek vezetése