Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XV, Révkomárom és a komárommegyei gyülekezetek.

(1648—51), akinek Roxner Kristóf (1651—58) volt az utódja. Ennek idejében épült az új templom s ennek nevéhez fűződik komáromi egyházunk ujabb virágkora. Hornyánszky Viktor adatai szerint Roxner már 1647-ben jött volna Komáromba Loipersdorfról. (Ez alig lehet egy község a Sopron melletti Lépesfalva [Loipersbach] községgel, mely csak 1662. lett anyagyülekezetté és Rosner Márton volt az első lelkésze.) Roxnert szélesebb körben is ismerték. Burger Kristóf, a Lajta melletti Bruck s később Nagyszombat evang. lelkésze ,,Singchor des Tempels Ezechíelís" cimű énekeskönyvét (Ulm, 1652.) Bockmayer Máté somorjai és Roxner Kristóf komáromi lelkésznek ajánlotta. Munkás életét 1658. fejezte be, Komáromban a gyülekezet költségén temették el.

1 1658—1661-ig Reichenbach Gottfríed volt a komáromi lelkész, akinek idejében a gyülekezet nagyon megfogyatkozott úgy anyagi erőben, mint lélekszámban. Reichenbach azért 1659. Mangoldt Mátyást és Peringer Jánost ismét gyűjteni küldte ki az országba. Peringer Bécsbe, Szilézíába és Németországba is kiment és szép összeget gyűjtött össze. Ermann János ötvös már 1649, adott a gyülekezetnek félszesszíó szántóföldet és Borbély Simon 1655, ugyanannyit, így egy egész telkük volt, melyet 1672, vettek el tőlük. 1661—1666. Bartholomaei Jeromos volt a lelkészük, ez is németországi, mint a többi. Pilárik István szeniczi lelkész, mint menekült török fogoly, midőn 1664. Komáromba jött, Puchheim generális, (aki valószínűleg evang. volt) itt a legnagyobb szívességgel fogadta és 3 napig magánál tartotta. De Pilárik nem említi, hogy az evang. lelkésszel ís találkozott volna. A jezsuita térítés nagy buzgósággal folyt ez időben is. 1650 óta a plébániai hivatalt is a jezsuiták vezették. A reformátusok is, akiknek Tolnay István, Kossá Magyari Jakab és Csúzi János voltak ez időben a lelkészeik, sokat szenvedtek. Különösen egy Géczy nevű jezuita plebánus ellen volt nagy az ingerültség. Ez rávette gróf Souches várparancsnokot, hogy 1666. a megválasztott Kecskeméti Csík Balázs kálvinista városbirót nem erősítette meg, hanem r. kath. birót választatott helyette. A protestánsok a vármegyéhez is folyamodtak, de mind hiába. 1668. Szent Adalbert ünnepén (ápr. 23.) történt, hogy a reformátusok, mint más köznapon, szőleikben és kertjeikben dolgoztak és Géczy jezsuita e miatt sajátkezüleg verte meg és kergette el a munkásokat. A 1 Kemény K. 5. Payr S. Sopron eht. 415. 1. Klein S, Nachrichten I. 20,