Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XV, Révkomárom és a komárommegyei gyülekezetek.
A század vége felé azonban itt is erős lehetett már az ellenreformáció, melyet a török akasztott meg egy időre. Midőn a török Komárom városát 1594. heves ostrom után porrá égette, a magyar katonaság élet-halál-harcot vivott, a lakosság pedig vagyonával Nagyszombat felé menekült. Szuhay István egri püspök jelentése szerint a menekülőkhöz néhány prédikátor is csatlakozott, kik az egész uton posztillákat prédikáltak és zsoltárokat énekeltek. S mire Nagyszombatba értek, a komáromiak legnagyobb része protestánssá lett. Szerinte ezek alapították volna a nagyszombati református egyházat. Csak 1598. Győr visszafoglalása után vándorolt vissza a lakosság s így 1594— 1598. üresen állott Komárom városa. (Takáts S. Bp. Szemle 1909, 42.) Szuhay tudósításában azonban tévedés van. Mert Nagyszombaton is voltak protestánsok (Sibolti, Bornemissza sat.) már jóval 1594. előtt és Komáromban is ekkor már a lakosság nagyobb része protestáns volt, hiszen Gáspár barátot és a plebánust is elűzték. A fentebbi Márkus Boldizsár német tanító is ekkor menekült Komáromból. 1594. dec. 2-án irt folyamodványában Pozsony város tanácsától kért segítséget. S ebben mondja, hogy a török ostrom miatt volt kénytelen elhagyni komáromi állását, ahol pedig császári szolgálatban (in der kaiserlichen Maiestát Dienst) állott. Bizonyára a német tábori lelkész mellett volt tanító és őt is a császári hadi pénztárból fizették. (Fraknói V. Hazai és külf. isk. 116. 1.) Tóth Ferenc történetírónk a XVI. század végéről még két komáromi protestáns lelkésznek tudja nevét. Az egyik Novai Siró Ferenc volt s a másik ennek utóda Keresztes Dániel. Ez utóbbit a hírhedt nevü Szuhay István egri püspök, a kassai templom elrablója űzte el Komáromból. Szuhay ugyanis 1603. dec, 3. irja barátjának gróf Migazzi püspöknek: „Én saját tekintélyemmel Esztergomból és Révkomáromból személyesen vetettem ki az eretnek prédikátorokat; ellenállottak ugyan, de hiában; már nyugosznak". Mátyás főherceg 1601. nov. 20. Molart János komáromi főkapitánynak irja, hogy az erősségbe csak r. kath. lelkészeket bocsásson be. 1 Az ellenreformáció Rudolf korában a protestáns lelkészek kiűzésével tehát itt is éreztette erejét. De a bécsi békekötés és az 1608. évi vallásügyi törvény után ismét a protestánsok 1 Tóth F. A magy. és erd. eh. hist. 56. Thury E. 19. 1. Loserth J. Aktén und Korrespondenz III. 210.
