Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIV. A reformáció Székesfehérvárott és Fehérmegyében.

Derencsényi jött tanítónak Szákról, aki azonban rövid ideig volt itt. A lelkész, midőn Krisán Dávid oroszláni esperes-lelkész 1764. itt egyházlátogatást tartott, panaszkodott, hogy tizedet kell fizetni a földesúrnak. 1767-ben a földesúrtól kértek a tordasiak öreg lelkészük helyett fiatalabbat és Krisán esperes ajánlatára Ocsovszky Pál oroszláni tanítót avatták fel számukra. Ugyanekkor Holkó Sámuel soproni diákot hivták meg tanítónak. 1767-ben templomépítésre engedélyt kaptak, de templomuk még ez évben leégett. (Győri esp. jkv.) 1778—82. Tísleri János volt a lelkészük, aki Besztercebányán született, Wittenbergben tanult, Trencsénben volt tanító s majd Győrszemerén „in aula Matkovichiana" házi nevelő. Varsádra avatták fel s innen került Tordasra. (Hrabovszky Gy. Presbyterologia II. 306.) 1782-ben Mayer Dánielt hívták meg lelkészüknek Bakonyszentlászlóról. (Győri esp. jkv.) Sárszentmíklós. Régi neve Besenyő-Szentmiklós. Plébániája és Gergely nevű papja volt már 1333-ban. Szent Miklós tiszteletére épült kőtemploma 1366, és 1496. említtetik. (Békefi R. Balatonmelléki egyházak 87. Károlyi J, i. m. 225.) Mint evang. anyagyülekezet a Névtár szerint csak 1740. alakult meg. Régebbi forrásaink nem szólnak róla. Anyakönyvei 1799 óta vannak. Vájta. Szintén ősi község Fehér megye déli részén. Károlyi János történetíró szerint a Sárvíz mellékét meghódító Vájta vezér emléke él a mai Vájta község nevében. (Károlyi J. i. m. 7. 1.) Evangélikusok ide csak a török kivonulása után kerültek. Bárány György tolnai esperes feljegyzése szerint 1719-ben alakult itt vegyes ajkú (magyar és tót) gyülekezet s első tanítójuk Kis Péter volt. Majd pedig első lelkészüknek Miszlaí Andrást hívták meg. Ez Miszlai István teszéri lelkész fia lehetett, aki mint ilyen fiatal korában a szomszédos Koroncónál 1704. jun. 13. vivott szerencsétlen csata után „a holt tetemek közt lételében" irta „A koronczai harczról" című gyászversét. Es tőle való a „Mindenkoron romol" kezdetű bujdosó ének is.

1 Meg kellett érnie 1746. vajtai gyülekezetének elfoglalását s mint száműzött 1754. Bókodon is szolgált rövid ideig Endrédi Mihály lelkész halála után. (Hrabovszky i. h. Eht. Eml. 376.) 1 Beöthy Zs. képes irodtört. I. 437. Hrabovszky, Presbyt. II. 22. Eht. eml. 353. 354.