Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIV. A reformáció Székesfehérvárott és Fehérmegyében.
zett, egy személy lehetett a Szerémy által említett Lajos nevű új lutherista prófétával. Ez a Lajos pedig nem volt más, mint az Erdősi Sylvester János levelében emiitett Szegedi Lajos, aki mint zsoltárfordító és énekirö is ismeretes az irodalomban. Sylvester János ugyanis kevéssel magyar Újszövetségének megjelenése után (1541 és 1543 között), több példányt küldött ebből Fehérvárra. De itt Szegedi Lajos, ki maga is a zsoltárok s talán más szent könyvek lefordításával foglalkozott, eléggé merész volt Sylvester fordítását egész áltatánosságban „félelem és pirulás nélkül" elítélni. Sylvesternek ezzel nagy kárt okozott, mert a Fehérvárra küldött példányok „a kegyes emlékű Bertalannak, Krisztus vértanujának házában" mind elvesztek. Jellemző, hogy Sylvester a magyar Újszövetség egyik kiváló piacának éppen a lutheránus Fehérvárt tartotta. Szegedi Lajost, ezt az eretnek prédikátort, Fekete János és Szalánczy János még az 1543. évben magukkal vitték Nagyváradra. Zoványi Jenő szerint Szegedi munkatársa volt Kolozsvárott Heltai Gáspárnak a bibliafordításban; 1553-ban Bécsben volt tanár, 1556. pedig krasznai lelkész s ekkor már Kálmáncsehi Sánta Mártonnal ő ís a zwingliánusok közé tartozott. Később unitáriussá lett és 1583. Szászvárosban halt meg. 1 Szegedi Lajos Fehérvárt 1543. elhagyván, zsoltárfordításait kinyomatás végett Nádasdy Tamásnak, ez pedig előleges bírálat végett Sylvester Jánosnak küldte Bécsbe. Sylvester 1547. szept. 26-án hosszú levélben felel Nádasdynak. Szerinte Szegedy fordításában semmi sincs, amit helyeselni lehetne. Nem akar ugyan rosszal fizetni a rosszért, de mégis kimondja, hogy sokan a hazaiak közül nem jártasak a fordításban, mint e Szegedi, ki szemöldökét soha sem ereszti és tolltaraját (hiúságát) nem veti le. Eltitkolta nevét, főként Sylvester bírálatától való félelmében. De Sylvester elővonja rejtekéből s kényszeríti, hogy haszontalan művének jutalmát, a 32 aranyat adja vissza, hogy azon valamely tudósabb és hívebb (magis fidus) fordító munkáját vegyék meg. Ezt nem is tagadhatja meg, ha igazi igehirdető (verbi minister). Mert ez nyilvánvaló lopás. A lelkészek (concíonatores) pedig tartoznak távol lenni a lopástól és mindenféle kereskedéstől. A cimre áttérve idézi: „Az tolmach istennek esmeretí be való nevekedését kevánja az olvasónak." Sylvester szerint ebben egy szó sem tűrhető meg. Sajnos, hogy a két tudós bíblia1 Földváry L. i. m. 75. Pokoly J. Az erd. ref. ehker. tört. I, 108.
