Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XII. A somogymegyei gyülekezetek.

zett. 1784. óta van anyakönyve. A tolna-baranyai esperességhez tartozik. Döröcske. 1703-ban még puszta volt. 1733 óta a Hunyady grófoké, kik 1750 körül németeket telepítettek ide. Bonnya, Gadács és Szili filiákkal 1757. keletkezett. Anyakönyve 1787 óta van. Egy Derecske nevü községben a szentkereszti születésű Lang György volt lelkész 1620-ban, ki innen 4 év múlva Kuntaplócára távozott. De ilyen nevű község Bihar, Heves és Sopron megyében is van, (Hornyánszky V. Beitráge 302. Somogy mon. 141.) Segesd. Erről azt mondja Thury Etele Kanizsai Pálfi János feljegyzése nyomán, hogy 1634 körül az evangélikusok elfoglalták a reformátusoktól Marczali, Gomba és Somogyvár községekkel együtt. Segesdet Pálfi már 1612. a kiskomáromí esperességhez tartozó ref. gyülekezetnek mondja. 1618—1627-ig Laskói Máté volt a lelkésze, aki nem járt el a gyűlésekre s még 1627-ben is mint fel nem avatott (inordinatus) említtetik. 1634ben Laskói Eötvösön volt lelkész és Segesdnek ekkor csakugyan nem volt ref. lelkésze. (Adattár VIII. 22. 30. IX. 75. 100. Thury E. 282. 284.) Marczali. Evang. gyülekezet volt a XVII. század elején s talán már a reformáció korában is. A református jegyzőkönyvek nem számítják a magukénak, de Thury Etele mégis a reformátusoktól az evangélikusok által elfoglalt gyülekezetnek mondja Gombával együtt. Kis Bertalan püspök 1625. jún. 3. a csepregi zsinaton Marczaliba avatta fel lelkésznek Végh Szakonyi Jánost, aki még 1636. is itt működött. Református feljegyzés szerint ugyanis „Szakonyi Kóbor János marczali ubiquitárius lelkész is jelen volt 1636. febr. 27. a kiskomáromí zsinaton, ahol Czeglédi Pál pápai református esperes-lelkész biztatta a' hozzájuk való áttérésre, de nem ért célt vele". A kétféle név bizonyára egy személyre vonatkozik. 1657-ben Szigethi István volt Marczali református lelkésze. így tehát ismét a reformátusok szerezték vissza. Több adatunk nincs Marczaliról. Musay püspök 1661. már nem említi az anyagyülekezetek között. (Payr, Eht. Eml, 69.. Thury E. 284. 290. 339.) Marczali mezővárosnak és a Marczaliaknak jelentékeny szerepük volt már a középkorban is. Plebánusaí már 1333. pápai tizedet fizettek. Temploma Szent Anyós tiszteletére volt felavatva. IX. Bonifácius pápa 1404. megengedte, hogy István marczali plebánust a gyóntató általános feloldozásban részesítse.