Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XII. A somogymegyei gyülekezetek.

Kisbajom. Itt már 1625. az a Zalanthai Péter volt a lelkész, aki 1631. Csepregen evang. lelkésznek avattatta fel magát, de Nagybajomban Laskói Sándor alesperes s több lelkész és világi ember előtt visszatért ismét a kálvinistákhoz. Kisbajomban volt 1634. is, de mint részegeskedőt említi a jegyzőkönyv, aki összevesz a polgárokkal és késhez is kap. (Adattár IX. 75. Thury E. 283. 287. Eht. Eml. 72.) Udvarhely. 1550. E. Török János s 1583—96. Zrinyi György birtoka volt. 1660-ban is még a Zrínyieké. Ebbe a somogymegyei községbe avatta fel Kis Bertalan püspök a csepregi zsinaton 1643. június 9-én Czeglédi Györgyöt lelkésznek Károly Ferenc surdi lelkésszel együtt. Ennek a Czeglédinek azonban igen hányatott élete volt. Mint galamboki református lelkészt Sárkány István kiskomáromí kapitány, mivel állítólag a törökhöz akart átszökni, 1618. elfogatta s katonák által Veszprémbe kísértette Pathay István ref. püspökhöz. Ez pedig Pápára vezettette és itt a várban tartották fogva. Pathay 1618. máj. 12. írta Kanizsai Pálfi János pápai ref. esperes-lelkésznek, hogy kérdezze meg, van-e felavatási bizonyítványa s nem hamisítvány-e ez. Még ha tudna is ilyent előmutatni, akkor is fogva tartsák megszámlálhatlan gonosztettei miatt (ob innumera eius flagitía). A pápai várban azonban állítólag Török István özvegyének, Gersei Petheő Margitnak kedvéért, aki lutheránus nő volt (muliercula ubiquisticae factionis), a helvét hitvallást a lutherivel cserélte fel s emiatt az özvegy őt kiszabadította börtönéből és titokban elbocsátotta. Pathay püspök mindent megtett, hogy ezt megakadályozza. 1618. szept. 23. irta Pálfinak, hogy ha Törökné Czeglédit csakugyan Zvonarics Mihálynak, a hírneves lutheránus esperesnek táborába akarja besorozni, akkor tiltakozzék ez ellen tekintélyes követek (Vizkeleti, Uky János és András törvényszéki jegyző) által, hogy ők őrizet végett adták át ezt az embert s az özvegynek nincs joga őt elbocsátani. S ha nem adja őt ki nekik, akkor mondja meg az özvegynek, hogy bepanaszolják s felelni fog érte. Magát Czeglédit pedig intse meg Pálfi, hogy hivatalos tisztét ne gyakorolja, míg ügyét a zsinat el nem intézi. Ha ebben enged, akkor még jó reménységgel lehetnek iránta. Czeglédi Pálfi feljegyzése szerint csakugyan áttért a lutheránusokhoz s a szentlőrinci zsinaton 1618. nov. 3. kimondták, hogy Czeglédi a határaikból örökre száműzessék. De 1619. aug. 24-én a körmendi zsinaton maga Czeglédi megjelenni nem mervén, néhány lelkésztársa kérte, hogy fogadják őt vissza s újra haszna-