Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XII. A somogymegyei gyülekezetek.

A szellemi élet Somogyban a reformáció korában is magas fokon állott. Jeles magyar reformátorok, lelkészek és tanítók kerültek ki innen, így Kálmáncsehi Sánta Márton, a Horhi pusztáról való Melius Juhász Péter, a pozsonyi várban fogságot szenvedő Somogyi Péter vágsellyei tanító. S korán hirdette itt az igét Sztáray Mihály és Szegedi Kis István is. A szellemi műveltség mellett azonban a zabolátlan, civakodó természet, miként a középkori barátokban és a köznépben, megvolt a protestáns papságban is. A Balaton tavától délre eső református egyházak, az úgynevezett külső somogyi egyházmegye ís papjainak féktelensége, az egyházi fegyelmet és függést nem tűrő engedetlensége miatt szakadt el 1629. Kanizsai Pálfi János dunántúli püspöktől és csatlakozott Simándí Mihály alsódunamelléki püspökhöz. (Thury E. Ehker. tört. 235—242.) A somogyi egyházak korán a kálvinizmushoz pártoltak, csak elszórtan maradtak meg egyesek az ágostai hitvallás mellett. Musay Gergely püspök 1661-ben Deselvics István légrádi lelkész esperessége alatt csak Légrád, Surd, Zákány, Szentkirály, Udvarhely, Berény, Tarány és Eötvös somogyi egyházakat ismeri. Korábban azonban, mint alantabb látni fogjuk, több gyülekezetünk is volt Somogyban. A sárvári és csepregi központoktól távoleső somogyi gyülekezetek számára a kerület 1631. „ad instantiam fratrum puram invariatamque Augustanam Confessionem in Comitatu Simegiensi profitentium" (tehát az ő saját kérelmükre) Csillagh Dávid, gelsei lelkész személyében külön alesperest rendelt, ki a hódoltsági részen [in ditione Turcíca] egyszersmind a zalai egyházakat is kormányozta. Később pedig Semptei Benedek és Deselvics István légrádi lelkészek voltak Somogy és Zala közös főesperesei. De esperes volt Légrádon már 1624. Ládonyi Ferenc is. (Ker. jkv. 33. Eht. Eml. 80. 132.) Légrád. A XVII. században még Somogy hoz tartozott. Ezt azonban már fentebb a zalai gyülekezetek közt tárgyaltuk. Szigetvár. Erősségét 1450 körül Anthemius Osváld építtette, azért Tőke Ferenc alsólendvai lelkész még 1556. írt históriás énekében is Insula Anthemi néven szól róla. 1473-ban Anthemi János az Enyingi Török családnak zálogosította el s Mátyás király 1479. Török Ambrusnak adta. 1487-ben Török Imre lakott a várban, akinek fia Bálint már 1521 óta bírta. Török Bálint a nejével, Pemflinger Katalinnal, a Szerémy káplán által úgynevezett „lutheránus nőoroszlánnal" s gyermekeivel