Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XI. A zalamegyei gyülekezetek.

századból való, még romjaiban ís impozáns temploma a falun kívül az úgynevezett gernyei hegyen épült. Rajzát közli Békefi Balatonmelléki egyházak című művének 129. és 130. lapján. 1334-ben Péter nevű papja volt, ki 30 kis dénár pápai tizedet fizetett. Felsődörgicsének is román stílusú temploma volt, melynek romjai szintén láthatók még mai nap is. (Békefi 128. és 129. 1.) 1312-ben a tihanyi apát és a felsődörgicsei nemesek közösen voltak a kegyurak. Balázs nevű papja 1334-ben 55 kis dénár pápai tizedet fizetett. Bárány György dörgicsei lelkésznek, a későbbi jeles tolnai esperesnek és pedagógusnak 1726. évi anyakönyvi feljegyzése szerint „a gyülekezet már közel két századdal vagy elébb is gyakorolta szabadságát". Es az 1769. évvel kezdődő számadókönyv első lapján olvasható feljegyzés szerint: „A dörgicsei evang. eklésia legelső kezdetét vette 1565-ben Maximilián magyar király uralkodása alatt", E két adat is bizonyítja, hogy itt korán megvolt a reformáció és pedig Alsódörgicsén az egész község meghódolt annak, mert a gernyei hegyen romokban heverő templom egészen 1754-ig az evangélikusok birtokában volt, amikor a kiküldött katonaság foglalta el. (A zalai ehmegye múltja 19. 1.) Első ismert nevű evang. lelkésze Márfy György, kit 1616-ban avattak fel. Pathay István református püspöknek a dörgicsei papról mondott fentebbi megjegyzése tehát, hogy az ő akarata ellenére megmarad a helyén s a szomszédos papokat is a lutheránusokhoz való áttérésre buzdítja, valószinűleg erre vonatkozik s a dörgicsei lelkészek is a XVII, század elején a református zsinatokra jártak el. Az 1646, évi büki zsinaton a dörgicsei lelkész mint távollevő említtetik. 1651-ben Szentmihálfalvai János volt Dörgicse lelkésze, akit 1629, Hosztótra avattak fel s 1646, Kemeneshögyészen szolgált. 1652-ben pedig Albini Lénárdot avatták fel dörgicsei lelkésznek. Musay Gergely püspök 1661, Dörgicsét az anyagyülekezetek között említi. 1674-ben Zsédenyi István volt a dörgicsei lelkész, akit Musay püspök már 1656-ban avatott fel a veszprémmegyei Varsányba. A pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt Zsolnai István nagyvázsonyi és Joós György kővágóeőrsi lelkészek társaságában jelent meg, Ot is halálra, illetve gályarabságra Ítélték. Tiz hónapig Komárom, azután pedig Lipótvár börtönében sínylődött. 1675 tavaszán Nápolyba s innen Szicília szigetére Palermo és Milazzo hadi kikötőibe vitték. A gályákon evezésközben agyhártyagyuladás érte s már majdnem a tengerbe vetették. Velencén, Zürichen, Wittenbergán és Szilé-