Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XI. A zalamegyei gyülekezetek.

szólították fel, hogy szavazatát a püspökválasztásra levélben vagy megbízottja által küldje be a németújvári zsinatra. Kanizsai Pálfi János is 1631. Pathay Istvánhoz irt levelében e szavakkal emlékszik meg róla: „A szentgróti eklézsia kegyura, mindkettőnknek második atyja és mindegyikőnknek legjobb akarója, Beregszói Hagymási Kristóf az utálatos feldagasztó vizibetegségnek gyalázatos szennye által megfojtatván, koporsóba téve palotájában fekszik, de még nem temettetett el. így fosztatunk meg naponként, néhányat kivéve, legjobb pártfogóinktól, akik itt lételed ideje alatt még mind éltek! Ezt az eklézsiát a kolostorszerű lutheránusokból Krisztus igaz híveivé igyekszik átalakítani Tisztelendő Maráczi Nagy Balázs, kinek munkáját tegye szerencséssé a mennyei Szentháromság." (Thury E. 213.) Ha Kristóf református volt, Hagymássy Miklós (talán a fivére) ellenben buzgó evangélikus. Ez már 1614. Zvonarics Mihály sárvári főesperessel levelezett s ennek irta, hogy az aranyodi farára kommendált prédikátor nem felelt meg a várakozásnak. Ennek a fiai vagy unokái mellett 1633. már á. h. evang. nevelőt találunk. Cassaí András volt ez, akinek iskoláztatására Csepregen 1630. a lelkészek egyenkint 1 forintot, a rektorok pedig 50 dénárt fizettek. Később Tárkány Istvánnak és Kőszegi Mátyás kassai bírónak volt az alumnusa. Majd újfalui lelkész lett Kassa mellett, ki itt 17 éven át prédikált „juxta invariatam Aug. Confessionem" és 1644. Bártfán „Az özvegység sanyarú állapotáról" szóló prédikációt s ugyanekkor „Kettő-hián Száz Keresztyén Kérdések Jézus Christusnak szenvedéséről és haláláról" című művet is adott ki (Bártfa 1644) Nagytárkányi Tarkányi Istvánnak ajánlva. Cassai 1634. máj. 5. Szentgrótról irja Kőszegi Mátyásnak, hogy Szent György napján kijővén Grácból a Hagymássy fiukkal, Sopronban is volt Andrássi János evang. városi tanácsosnál. Növendékeiről, a Hagymássy fiukról irja: „Haza hoztam őket az graeci kollégiumból, kitelvén esztendejek, nem remélem, hogy tovább mellettek töltsem időmet. Hála Isten szárnyokra eresztettem és az ottbenn való sárból is fertőzés nélkül kihoztam őket . . . még talán két esztendeig is édes szülei tovább benne tanulni szenvedték volna".

1 1 Irodtört. Közi. 1911. 365. és 1912. 378. Ker. jkv. II. 19. Egyet. levt. Ia 7, 39. Szabó K. Rmk. I. 754. 755. Bothár D. Cassai A. Irodtört. Közi. XXI. 3. Bothár D. Lethenyei I. 34. Cassai prédikációját Lethenyei esperes Kőszegről 1648. ajándékul küldte Erdődy Bálintné Révay Zsófia grófnénak. 29*