Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XI. A zalamegyei gyülekezetek.

gyökeret vert a reformáció. És a Muraközben egyházi monda is fűződik Stridó nevéhez. Eszerint egy öreg stridói paraszt a szőlőhegyről hazajővén, István plebánus présházában a papon kívül a vincellért és egy szakállas idegent talált. Ez utóbbi prédikált nekik. A plebánus több kérdést intézett hozzá s mindenkor Luther Mártonnak szólította. Az öreg paraszt így tudta meg, hogy ki az idegen. Másnap az öreg a templom előtt nagy sokaságot talált, akik előtt Luther, a tegnapi idegen, magyarázta az új vallást s ekkor már István plebánus is lutheránus volt. (Haller J. i. h. 443.). E mondának csak annyi történeti magja van, hogy Stridón már igen korán voltak Luthernek hívei s az első evang. lelkész István nevű lehetett. Igen mondaszerűen hangzik, bár Haller Jenő történeti adatnak veszi, hogy Stridón a templomot a XVI. században a lutheránusok rongálták meg s papjuknak a tehenét és sertését tartották benne. Az evangélikusok nem így szoktak bánni a templomokkal. Horvát források szerint Zrinyi György a stridói templomot 1571. adta át az evangélikusoknak. (Haller J. i. h. 258. és 435. 1.). Bizonyosan csak azt tudjuk, hogy Stridó is evang. anyagyülekezet volt s 1612. Forgách Mátyást, 1616-ban pedig Gederocinus Jánost avatták fel stridói lutheránus lelkésznek. Ha a Zrínyiek oly határozott kálvinisták lettek volna, akkor a papjaikat alig küldték volna felavatás végett a lutheránusokhoz. Stridón még 1649-ben is csak néhány áttért neocatholicus volt. (Eht. Eml. 62, 64. 149. Haller J. i. h. 435. 1.). Muraszentmárton. (Podmurje.) A fentebb említett két Mallekóczy Miklós magyar nemes testvérpár birtoka volt s ezek pártfogása alatt szilárdult meg itt a reformáció. Az idősebb Mallekóczyt 1603. febr. 10. itt temették el. Barátai és fia művészi síremlékkel örökítették meg nevét és alakját. Sírkövén életnagyságú dombormű látható. Az alak a XVI. században divatos páncélruhát viseli, a fő fedetlen, állát dús körszakáll borítja, jobbjában buzogány van, balkeze hatalmas görbe fringia markolatát szorongatja. A latinnyelvű körirat így hangzik: „Hic jacet Generosus Domínus Nicolaus Mallekóczy Serenissimi Archiducis Caroli Supremus Capitaneus in Baychavár et Spectabilis ac Magnifici Domini Georgii Comitis a Zrinio Consiliarius intimus, qui obíit ín Dominó 1603. 10. Februarii, aetatis suae vero 55." Vinkóvich Benedek zágrábi püspök 1642-ben, miként Erdődy Tamásnak írja, Zagorjéból jövet Stubicán betért az