Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - X. Győr és a győrmegyeí gyülekezetek.
Győrré. 1646-ban már mint pataházi lelkész (Georgius Wagnerus Patahaziensis) volt jelen a büki püspökválasztó zsinaton, ahová a győri őrsereg követeit is (Legati Exercitus Jaurinensis) magával vitte. Fontos esemény volt ez, mert ezzel a győri gyülekezet hivatalos formában is a dunántúli kerülethez csatlakozott. Eddig ugyanis a dunáninnenihez tartozott. Lelkészei Sibolti és Pálházi Göncz még dunáninneni püspökök voltak. Az 1625. évi népes és tekintélyes püspökválasztó zsinaton Csepregen Győr képviselői még nem vettek részt. Musay püspök 1661. évi jegyzéke szerint Győr is a veszprémi és győrmegyei gyülekezetekkel együtt a rábaközi esperességbe, Szentmiklósi János kajári espereslelkész egyházmegyéjébe volt beosztva. Győr az ilyen alárendeltségtől ekkor még nem idegenkedett, mert csak 1743. lett szab. kir. várossá. 1 Az 1647. évi országgyűléstől nyert engedély alapján Bognár idejében szerzett a győri két prot. felekezet a belvárosban egy házat, melyet a „kamara eltörésével" nagyobb költségen ki ís bővítettek Schaltner uram háza formája szerint, hogy mind a két lelkésznek legyen benne lakása s ebben végezhessék istentiszteletüket is. Hol és melyik volt ez a ház, annak ma már semmi nyoma. Egyidejűleg az Újvárosban is építettek egy közös templomot (a mai József-templom helyén a Kossuth utcában) és pedig azon a telken, melyet ilyen célra már 1600-ban megvásároltak s ugyanitt az iskolaépítéshez is megtették a készületeket. Az 1669. évi egyházlátogatás szerint ez a templom a Szerecsenyfej utcában Boros Márton és Bogárdi Mihály szomszédok háza között épült a külvárosban s ennek szószékéről prédikált még ekkor a kálvinista pap is. (Liszkay J. 13. Payr, Sz. Fekete Istv. 40.) A vagyonközösség ugyanis több tekintetben még ekkor is fennállott, jóllehet a reformátusok külön lelkésszel újabban már különváltak. Kanizsai Pálfi ref. püspök is elismerte, mint fentebb láttuk, még 1629. is, hogy „az augustána confessio ott előbb való és gyökeresebb." A reformátusok pedig 1647. is mint „ifjú állapotban levő gyenge" eklézsiáról beszélnek a magukéról. De 1647-ben Botka Ferenc és Wittnyédy István közvetítésével, a júl. 17. aláirt szerződéssel mégis megtörtént a különválás. A reformátusok a fiatal Gál Istvánt,' a veszprémi ref. püspök fiát 1 Hornyánszky V. Beitráge. Eht. Eml. 79. 131. 148. Ker. jkv. 206. W. Bognár lelkészi diplomája megvan Hrabovszky gyűjteményében. Scrin. Ant. XI. 10.
