Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.

Alsóságnak ís külön lelkésze volt) a XVIL század második felére esik. A gyászos évtizedben is titokban volt lelkész Dömölkön a 68 éves Dömölky András és más nemes patrónusok oltalma alatt. így tudjuk az 1680. évi kihallgatás jegyzőkönyvéből, hogy ekkor Posgay Márton végzett itt lelkészi teendőket, akit Dömölky András látott el tűzifával és egyebekkel. Posgayt még 1654. avatták fel Nagygeresdre, tehát már idősebb lelkész volt. Eleinte a parókiában lakott, de Széchenyi György győri püspök parancsára kénytelen volt abból kiköltözni. Továbbra ís Dömölkön lakott s ha hinni lehet a tanuknak, több gyermeket azóta nem keresztelt. (Spataki Füz. 1863. 553. Adattár III. 15.) Az 1681. évi soproni országgyűlésen Dömölköt bizonyára mint kicsiny jelentéktelen helyet tették meg (valamint Vadosfát is) artikuláris gyülekezetnek. A régi pórdömölki apátsági templom mellett Nemesdömölknek külön evang. temploma sem volt. Még 1698-ban ís Kazó győri kanonok egyházlátogatása szerint Nemesdömölkön összesen csak 283 volt a lélekszám s ebből 30 r. katholikus, a többi lutheránus. Pórdömölkön pedig csak 50 lelket talált s ezek közül csak 5 volt lutheránus. Thökölyi idejében Posgay Béla s utána Miskolczy Bernát volt a dömölki apát, kik szegénységük miatt panaszkodnak. Az evangélikusok is kevesen voltak ahhoz, hogy mint artikuláris hely nyomban lelkészt hívhattak volna. 1695-ben Dömölk mint Mersével egyesült gyülekezet említtetik s közösen tartottak tanítót. Az 1696. évi mihályfai esperességi gyűlésen gondoltak először arra, hogy mivel Nemesdömölk a király jóvoltából artikuláris hellyé lett, temploma pedig nincs, tehát ott valami kis kápolnát építsenek. S a patrónusok közül Noszlopi Ferenc 100, Martonfalvay György 10, Dömölki Pál 15, mihályfai Horváth György 5, Szenes János 5, szentmártoni Horváth István 2, Boros Zsigmond 1 és Péczeli Pál szintén 1, összesen 139 forintot ajánlottak fel nyomban a szent célra. 1698-ban a Kazó-féle jegyzőkönyv szerint Dömölknek már külön tanítója volt, a 48 éves Füztűi Benedek, ki 1695ben Zsédenyben, 1706-ban pedig Kissomlyón tanított. A nevezett canonica visitatio szerint: „Ipse vero ludirector est Benedictus Füztőy, confessionis augustanae et natione hungarus, legendí peritus." Az apátság székhelyén tehát csak lutheránus tanító volt. 1706-ban Petánczi István a dömölki tanító, 1707-ben pedig Istenes János ennek az utóda, kit az esperesség oly intéssel küldött ide, hogy az eredmény megfeleljen a nevének. Boros György, dömölki tanító pedig 1711-ben a szergényi gyűlésen 23