Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.

1725-től 1732-ig Farkas Mátyás volt, akit elüzetése után Nagyalásonyba hívtak meg. 1732-ben a templomfoglalókat a mihályfaiak, kik a templomkerítésén belül foglaltak állást, dorongokkal, fegyverekkel és kaszákkal háromszor is visszakergették.

1 Kemenessömjén. Mihályfa filiája volt. Régi földesura a Kamondy család volt. 1630-ban Dömölky Pálné Ostffy Zsuzsannának volt itt birtoka. Később a Berzsenyi és Radó családok telepedtek ide. Csak mint Mihályfa filiája ismeretes. Musay sem mondja Sömjént anyagyülekezetnek. A jegyzőkönyvekben említett sömjéni lelkészek mind rábasömjeniek voltak. 1669-ben a sömjéniek „a Kemenes alatt egész falustól" kétszer ís bepanaszolták lelkészüket (a mihályfait) Fekete püspök előtt. 1695-ben a papi földeket elvonták a lelkésztől. 1725-ben Büki Ferenc nevű külön lelkésze és 1732-ben Nyírő János nevű prédikáló, de fel nem avatott tanítója volt. A kemenesalji gyülekezetek feldulásakor 1732. a sömjéni asszonyok is pemetekkel, lapátokkal és szénvonókkal lasnakolták meg a templomfoglalókat.

2 Símonyí. Tardy Ambrus családjának kihalta után 1541. Ostffy László kérte Simonyit Thurzó Elek kir. helytartótól. Későbbi földesurai a Jánossy, Hajas, Hetyei és Vidos családok voltak. 1627-ben mint Simonyi és a filiák, Tokorcs és a két Mesteri földesurai irták alá nevüket: Jánossy Miklós szolgabíró, Békássy Imre, ki a mesterieket képviselte, Deömeölky Pál, Tylay György, Gérczey Pál, Forentos Miklós vármegyei esküdtek, Burián Tamás viceszolgabiró, Keöchky György, Ballá József, Tedey Pál, Szabó Bálin, Hajas Pál, István és Péter nemesek, Virágh István simonyi, Fejér Imre mesteri és Kontor Imre tokorcsi biró. A négy községnek 1627. ugyanis nagy peres ügye volt, amelynek elintézése végett hívta össze Kis Bertalan püspök okt. 15-re Mesteribe kerületi kisgyülésre a fenti nemes urakat és Ságody Gergely hegyfalui esperest és Eöri Péter répceszentgyörgyi lelkészt. A fenti négy község régebben ugyanis az intai templomhoz és parochiához tartozott. „Parochia Intaiensis, olim sic dicta, Inta nevű templomhoz való filiálisok". (Inta ma talán elpusztult falu vagy puszta. Nem azonos-e Felsőmesteri határában Zenta pusztával, melyen régi kastély van ?) Ezek 1626. a sárvári rektort, Zdáni Mihályt avattatták fel (a csepregi alsó1 Eht. Eml. 133. 147. 243. 245. 249. 265. 267. 269—272. 274. 283. 284. 292. 294. 371. Ker. jkv. 20. 454. Egyet. levt. Ia 7. 114. 2 Eht. Eml. 245. 249. 283. 284. 371. Hrabovszky. Scrin. antiqu. XIII. Egyet. levt. Ia 7. 122. 124.