Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - I. Sopron és a hozzátartozó falvak.

prédikáljon. Utána Leobald András volt az ágfalvi lelkész, akit 1625-ben vettek fel Sopronban Lackner Kristóf tudós társaságába. 1628-ban András és Dániel nevű fiainak születési bizonyítványát kérte a városi tanácstól. 1630-ban a kőhalmi lelkésszel volt kellemetlensége, aki helyette az istentiszteletet végezte s nem akarta neki átadni a gyónópénzt. Életben volt még 1632. is, mert Lackner temetésekor ő is, mint a többi falusi lelkész, egy aranyat kapott. Utána Steidelmayer Kristóf (1632—33) és Zimmermann Kristóf voltak az ágfalvi lelkészek, de mind ketten csak rövid ideig. Ezután egy „öreg urat" találunk Ágfalván, akit már nehéz volt megérteni s az úrvacsoraosztáskor reszketett. Valószínűleg Liebezeit Márton volt ez, aki mint a morvaországi Iglauból elűzött lelkész élt Sopronban s egy hírneves soproni családnak lőn a törzsatyja. Előbb Meggyesen volt lelkész s onnan jött Ágfalvára. Itt 1638, Gensel Kristóf soproni lelkész helyettesítette. 1639-ben már Paumgartner Károly az ágfalvi lelkész, akinek atyja Orbán, mint karinthiai exul halt meg 1630. Pozsonyban. Még ő is Karinthiában született és Sziléziában Kauth és Nobschitz helységekben volt előbb lelkész. Mint száműzött jött ő is 1639. állást keresni Sopronba s a város előbb helyettes, azután pedig rendes lelkésznek küldte Ágfalvára. Megválasztásakor állapították meg, hogy a három község, Ágfalva, Bánfalva és Lépesfalva mit fizessen közös lelkészének. Úgy látszik, nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendett. A soproniak jeles lelkésze, Lang Mátyás az ő leányát, Rozinát vette 1655. feleségül. Huszonkét évi buzgó munkásság után 1661. febr. 10. halt meg. Harka. Első ismert evang. lelkésze Sallinger Ábel, aki nyomban Gerengel után 1571. szolgált itt és 35 év múlva 1606. mint exul folyamodott Sopron városához lelkészi vagy tanítói állásért. Nem sokáig lehetett itt, mert az utóda Winkler Tamás is 1577. már bucsut vett Harkától. Ebben az évben ugyanis a soproni születésű Grosz Major Pál került ide, aki Breslauban és Wittenbergben tanult s hazatérte után a magyaróvári urodalomban Mosonszolnokon vagy Rajkán volt tanító s hívei 1576. felavatás végett Wittenbergbe küldték ki. A soproni tanács 1577. tavaszán Harkára választotta meg lelkésznek, de nem sok bizalommal voltak iránta, mert előre megfenyegették, hogy bármelyik napon is kitelik az esztendeje, ha panasz lesz reá. És 1579. már csakugyan el is ment Harkáról. Az utóda Stramm Márton volt, kit Sopron városa 1580 elején avattatott fel Grácban s november havában Harkán tartá lakodalmát, melyre a soproni