Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaíban.

lomba temettek, azért egy ezüst tallért fizettek. A rektornak 20 köböl gabonája volt. Ahol a lelkésznek a gabonából quindecima járt, ott neki „ex bene placito adtak quísque pro suo velle", bort pedig minden szőlőtől egy pintet.

1 Szentilona. Vízlendvához közel, a stájer határon. Vecseszlavec, Rapocsa, Fükszlinc, Kramaróc, Ocsínia helységek tartoztak hozzá. (Musay Dobrához közel is említ egy Szentilonát, de a kettő valószínűleg ugyanaz). Rhau Fülöp a soproni születésű lelkész, aki „Sempronium carmine heroico descríptum" című latin verset adott ki (Keresztúr 1615) s aki lakóhelyét „de Diva Heléna in confiníis Slavoniae et Stiríae" szavakkal jelöli, valószínűleg itt volt lelkész és nem Csáktornya mellett a Zrínyiek birtokán, miként Schwartner Márton véli. A gyülekezet itt a vendek között is német ajkú lehetett. Az 1627. évi egyházlátogatáskor Gerber Gergely a szentilonai lelkész, ki a meisseni Lichtensteinből való s előbb Pergelinben (Pilgersdorf) volt, ahová 1617. avatták fel. (Később egy Gerber Sámuel nevű lelkészt 1666. Királyfalvára avattak fel). Szentilona csak kisebb gyülekezet lehetett, de a templomába itt is temetkeztek. Vecseszlavecon volt egy zsellérház, melytől a prédikátornak évenként két pint vajat és két kappant fizettek. Az 1646. évi büki zsinaton a szentilonai német lelkész (Germanicus mínister) mint távollevő említtetik, 1654-ben a pozsonyi születésű Techlick György lelkészt, 1661, pedig a soproni Schultz Kristóf Jánost avatták fel ide. (S. Helenae in finibus Styriae),

2 Tíssina. Már az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint volt itt ekkor evang. lelkész, aki évi 4 forint adót, tehát aránylag nagy összeget fizetett. 1601-ben a lelkész mellett Ferenc nevű (r. kath,) káplán is említtetik, kinek 1 forint volt a külön adója. Innen származott bizonyára Tissinai György, aki 1616. incédi lelkész volt. A XVII. század elején egy Barnabás nevű prédikátora volt Tíssinának, ki a gyülekezetnek egy szentbenedeki szőlejét eladta s egy 40 forint értékű ezüst kereszt is Barnabás prédikátor fiánál, Márton deáknál maradt. Az 1627. évi egyházlátogatáskor a muraszombati születésű Allodiator Mihály volt Tíssina lelkésze, akit már 1616. avattak fel ugyanide. Ezeken kívül 1630-ban Krizsán Tamás és 1651-ben Baisz György lelké1 Adattár VII. 116. 158. VIII. 21. 55. 73. Eht. Eml. 62. 69. 87. 103.132. 148. 2 Eht. Eml. 65. 88. 93. 96. 104. 134. 147. 148. Ker. jkv. 416. 505. Payr, Sopr. eht. 248.