Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VI. Kőszeg és vidéke.

intézett levelében kemény vádakkal illeti Ros Balázs csepregi esperest, akivel pedig egy városból való, gyermekségükben együtt nevelkedtek fel és egy iskolában tanultak. Ros Balázs is kőszegi születésű volt. Ez az esperes — mint Rusa panaszolja — 1601-ben Kőszegre jött vizitálni. De már előzetesen „erősen pökte a markát, hogy — úgymond — elmegyek az kőszegi prédikátorra megvisitálni, mert rút hireket hallok az rosz ember felől". Az esperes azután nem is a paplakon kereste fel, hanem az akkori bírónak, Gazdag Gergelynek házához hivatta Rusát „mintegy puábját". Természetes, hogy ezután emiatt egyenetlen beszéd is esett köztük. Majd a bíró házából kijővén, az esperes oly beszédeket hallatott a nép előtt, hogy levonatja Rusáról a papságot, csép, kapa a kézibe való; ha olyan helyen volna, hol a város és a földesúr nem védené, bizony megfogatná és kötözve vitetné Sárvárra az olajos házba. (Jól ismerte a helyet, mert előbb sárvári pap volt.) Már a kufárok és az asszonyok is az esperesnek ilyféle szavait adták az utcán szájról-szájra. De ezzel sem érte be az esperes, hanem szept. 27-én a szakonyi prédikátor társaságában felkereste Nádasdy Tamást és ennek anyját s bevádolta Rusát, hogy azért nem engedte megvizsgáltatni a gyülekezetet, mivel bűneit és rossz hirét akarta továbbra is elfedni, valamint kálvinizmusát és hamis dögleletes tudományát, melyet a gyülekezetben hinteget. Nádasdy azután, aki jóakaró patrónusa, ezt mind el is mondta neki. Az esperesnek ilyenféle dolgai miatt nem ment ő el a tavali zsinatra. Már a meghívóból látta, hogy az egész coetus haragszik reá, már pedig pörösei és törvénytevői egy személyben ők nem lehetnek. De azért nem szakadt ő el tőlök, bocsánatot kér s el is megy a zsinatra, csak az esperessel szemben szolgáltassanak neki igazságot. Hamis tant sem hirdet. „Anabaptista — úgymond — fláciánus, ariánus, calvinista nem vagyok, de az közönséges Egyességről írt könyvnek szeretője." Rusa lelkész védelmére egyidejűleg a város birája és a tanács is levelet intézett 1602. jan. 24. a csepregi zsinathoz, melyben biztosítják a szeniorokat és egyéb tisztelendő atyákat, hogy „ők sem afféle hitetlen emberek, hogy olyan tanítót, ki oly czégeres bűnökkel volna, közöttük megtartanának". De ők ekkoráig semmi oly vétket felőle nem tudnak. S felpanaszolják, hogy a zsinat vezetői sem a lelkésznek, sem a városnak nem irtak, hanem Nádasdiné (Kristófné vagyTamásné) asszony ő nagyságát keresték meg, hogy ez kényszerítse papjokat a zsinat elé. 16*