Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - V. A Batthyányak urodalmai Vas megyében.

Batthyány Ádám által elfoglalt anyagyülekezetek közé sorolja. Ma mint szorványhely Nemescsóhoz tartozik.' Városhodász (Hodiss). Régi község a rohonci urodalomhoz tartozott és Batthyányak voltak a földesurai. Bruckner Győző ennek a községnek nevét a mellette volt „hódászó tótól" származtatja s régi lakóit magyaroknak mondja. Az 1601. évi adójegyzék szerint már protestáns lelkésze volt, ki 1 forint évi adót fizetett. 1619—1624-ig a neuburgi születésű Scheffler János volt a hodászi lelkész, akit Pathay István ref. püspök Körmenden 1619. aug. 24. avatott fel. Az erről kiállított oklevél szerint a felavatást vizsgálat előzte meg s esküvel kötelezte magát annak a hittudománynak hirdetésére, melyet a magyar egyházak a helvét és angol egyházakkal együtt (cum Helveticis et Anglieis) vallanak. Scheffler 1624. Rábakereszturra távozott és 1627. a többi német lelkésszel együtt ő is el akart szakadni a kálvinistáktól. Vogel Tivadar jött a helyébe, aki 1625. mint tanú szerepelt a Graul szentkúti lelkész ellen való perben. Hodászról is bizonyára Batthyány Ádám űzte el a lelkészt.

2 Csajta (Schachendorf). Horvát község. Az 1601. évi adó jegyzék szerint már prot. lelkésze volt, ki 1 forint évi adót fizetett. 1618. és 1619-ben Kötél Miklós a lelkésze, aki egyszersmind kerületi presbyter is volt és 1620. Körmendre távozott. Lehetett itt evang. lelkész is, mert Musay püspök a Batthyány Ádám által elfoglalt gyülekezetek közé sorolja. (Adattár VII. 106. VIII. 22. 29. 52. 73.) Incéd. (Dürnbach), Horvát község. Ide Huberg Menyhért már 1575. egy Dissinger Jeremiás nevű (később fláciánus) lelkészt hozott, akit Königsberg Kristóf 1576. hivott meg Pinkafőre. Az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint már protestáns lelkésze volt. Tisinai György 1618—1627. lelkészkedett a gyülekezetben. 1620-ban a németújvári zsinaton Ríchardi Mihály rábakeresztúri lelkészt azzal vádolta, hogy megtépdeste a szakállát, amiért ezt szigorúan meg is büntették. Innen ís Batthyány Ádám űzte el a lelkészt. Édesanyját, Poppel Évát ez a gróf azzal vádolta, hogy egyik rétjétől eltiltotta az incédi jobbágyokat. Erre felelte neki anyja Szentgotthárdról 1634. máj. 1-én: „Az eltiltás ugyan nem igaz, de kinek mi ellene benne ? Hiszen szabad vagyok én az enyimekkel. Elhittem én, hogy nem az incédiek mondották tenéked 1 Vasm. mon. 103. Adattár VIII. 13. Payr, Eht. Eml. 55. 129. 137. 150. 2 Adattár VII. 106. VIII. 49. 54. IX. 60. 78. 98.