Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története.
BEVEZETÉS. Néprajzi viszonyok és kiterjedés. A megalakulás rövid áttekintése. Korszakok és terület szerint való felosztás. Dunántúl kultúrája legrégibb az országban. A reformációnak Németországból és Svájcból érkező hirnökeit ez az országrész megértő lélekkel és kész szivvel fogadta. Népessége között a magyarokon kívül vannak a soproni és vasmegyei hegyes határvidéken már a honfoglalás előtt itt lakott bajor származású németek, az úgynevezett hiéncek, Vasmegye délkeleti és Zalamegye délnyugoti részében vendek; a Rábaközben Osli, Beled, Farad és Csorna vidékén voltak a középkorban, miként az idegen származású helynevek mutatják, szlávok, kik azonban mind beleolvadtak teljesen a magyarságba, A határokra védőkül mint kitűnő nyilasokat (sagittaríi) a besenyőket hozták. Ilyeneknek maradékait találjuk Felsőőr vidékén az úgynevezett Őrségben. Kemenesaljára székelyek is telepedtek. És a török elől ismételten menekültek ide és telepedtek le Sopron és Vasmegyében horvátok (Wasserkroaten). Mosonmegyébe a reformáció korában svábok (Heidebauern) jöttek, mint vallásuk miatt üldözöttek. A stájer és osztrák protestánsok közül is sokan kerestek nálunk menedéket. Később a török dúlások és Buda vár visszavétele után a puszta vidékekre Komárom, Fejér és Veszprém megyébe tótokat, a két utóbbiba s Tolna és Baranya megyébe württembergi és rajnamelléki németeket is telepítettek. És mind e sokféle nemzetiség között a reformáció korában nagy számmal voltak evangélikus egyházunknak hívei. Tárgyalásunkban kiterjeszkedünk mind azokra a falvakra és városokra, amelyek valaha — amikor határai a legtágabbak voltak — a dunántúli ág. hitv. evangélikus egyházkerülethez tartoztak. Szólunk tehát oly gyülekezetekről is, amelyek kezdetben még nem tartoztak ide, s olyanokról is, melyeket később más kerülethez csatoltak át-