Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.
és feleletekkel való írásocska) igen keményen támadta s a szerző 1615, máj, 12, hasonló kíméletlenséggel felelt vissza reá, A reformátusok 1618, a szentlőrinci zsinaton még úgy határoztak, hogy a kerületi gyűlést előkészítő esperesi tanácskozásokat a Rábán innen Mesteriben, a Rábán túl pedig Bőben tartsák meg évenként s az 1619, évi országgyűlésen már az a panasz is felmerül, hogy a soproni keresztes pap elűzte a bői prot, lelkészt. De Tolnai István (senex venerandus) még 1619. is Bőben volt, 1622, tapolczaí lelkész és 1628, mint csopaki lelkész és veszprémmegyei esperes említtetik. Hogy ő lett volna az a Tolnai István, I, Rákóczy Györgynek a papja, ki a wittenbergi tanároknak az üldözött prot, csehek vigasztalására írt könyvét (Fidelis Admonitio 1625,) magyarra fordította (Gyulafejérvár 1632,) s akiről a 13 éves Nádasdy Ferenc „mendosa et adulterína cuiusdam Calvinistae versio" szavakkal emlékezik, az nem valószínű 1 .) Bő előbb a körmendi, később pedig a vépi református esperességhez tartozott. Tolnai utódja itt 1622. óta Szilágyi István, Szenczi Molnár Albert sógora volt, ki 1612-ben Csémen, 1614 óta pedig Muraszombaton Széchy Tamás udvari lelkésze, E minőségében Bécsben is prédikált Széchy udvarnépe és Szenczi Molnár előtt, akivel együtt Nádasdy udvarában voltak szállva, 1619—1620. Zrinyi Györgynek, a költő atyjának volt udvari lelkésze Csáktornya—Szentmihályon a Muraközben. Ily előkelő udvari papi állásokból jött végre 1622. Bőre, ahol 1623. alesperesnek, 1625, pedig főesperesnek is megválasztották. De már 1626. Vépre ment át oly szigorú feltétellel, hogy hallgatói őt úgy a földesúr, mint bármely idegen nemzet és hitüknek ellenségi ellen meg fogják oltalmazni. Magával hozta ide Bőre még 1616, Muraszombaton született Szilágyi Benjámin István nevű kiváló tehetségű fiát, aki Gyulafehérvárott, Franeckerben tanult, majd Nagyváradon s végre 1645, óta Sárospatakon volt tanár s egyebek között megírta 1646. a szatmárnémeti zsinat történetét. Ezzel ő lett első kiválóbb egyháztörténetírónk oly időben, amikor Geleji Katona szerint „még főszemélyeink is keveset törődtek az egyház múltjával." 2 1 Adattár VII. 103. 159. 166. VIII. 91. IX. 107. Mokos, Hercegszől. Kán. 174. Szilágyi S. M. N. Tört. VI. 220. Payr, Sopron eht. 260. Szabó K. Rmk. I. 617. Payr, Eht. Emi. 211. 2 Sz. Molnár Albert naplója 65. 70. Bód P. Magy. Athenas 268. Lampe-Ember eht. 654. 670. Spataki füz. 1857. Balogh Ferenc. A magyar prot. ehtört. irodalma 7. 1.
