Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

filiából Flajskor (Fleischhacker) János. Van a templomban egy ezüst kehely, a szószéken kék fonállal szőtt himes abrosz, az oltáron „egy nyomtatott bőr". A vízitációkor Lőrinczfalvaí Éva a kehelyre egy kerek keszkenőt adott. A templomhoz tartozó „céhföldek" ki vannak adva és dézsmát szednek róla. A templomba való temetéstől itt 4 forintot (másutt esak 1) fizetnek a templom épületire. A lelkésznek bőven vannak földjei, rétjei, szőlei és hat zsellér jobbágya. Sopron felé a rétek között egy elpusztult helyet „pap bokrának" neveznek. Malomjövödelem és hegyvám is jár a lelkésznek. Özvegy asszonyok, akiknek semmi vetése nincs és másnál laknak, „rokkán ülőknek hívatnak". Ezek csak 4 dénárt fizetnek. A régi iskolaház Káldy és Mihály kovács háza között állott. Az új pedig zsellérház „az alsó malom ellenében". Ennek is van földje és rétje. Az iskolamester fizetése „az itt való vámról" 12 forint, az alsó malomból minden hétre egy fertály gabona. Az uraktól (Nádasdyaktól) ruházatjára* való posztó és a vámháztól 4 duga só. Az ábécés gyermekektől egy kántorra 25 dénár jár „a följebb való tudományutói, amint a mesterrel megalkudhatik". Ismeretlen nevü tanítója 1628. jelen volt a csepregi zsinaton. Van itt harangozó ház ís, kiben eleitől fogván harangozót tartott a hallgatóság. Filiája Dávid-Czenk (Dániel-Czenk, Kisczenk), hol szintén 2 hold egyház földe van, a prédikátornak úgy fizetnek, mint Nagyczenken. Ráczkevi Orsolya, Meszleni János özvegye, (második férje Tisler Jakab), 1631. bepanaszolta Pápai Imre lelkészt, hogy a földjeiből 4 holdat elszántatott. Későbbi lelkészei közül még ismerjük Serényi Györgyöt, a volt szombathelyi kanonokot, ki Kövesdről 1634. jött ide és a sárvári születésű Budák Györgyöt, aki 1640. avattatott fel Czenkre. Nádasdy Ferenc áttérése után 1644. az evang. lelkésznek innen is menekülni kellett és plebánus jött a helyébe, de 1646. mind a két kir. bizottság visszarendelte a templomot a hozzátartozó egyházi javakkal és 5 jobbággyal együtt. A plebánus azonban a kelyhet nem adta vissza, „mivel ő ezt már felszentelte". Adorjány András számtartó (rationista superiorum pertinentiarum Arcis Sárvár) pedig Nádasdy nevében földesúri jogainak sérelme és a jobbágyok visszarendelése ellen protestált. De Musay buzgó könyörgéssel a czenki templomot is birtokba vette. Ezután is sokat szenvedtek. Az 1649. évi panaszlevél szerint Nádasdy és a tisztjei katonai beszállásolással ís gyötörték a lelkészt és az evang. jobbágyokat.