Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

parochiale, fehér és vörös stóla, praecinctoríum, fekete kámsa, kin feszületvagyon stb., kehely, monstrantia s még búcsúlevél is (literae indulgentiales). A prédikátori ház nem a többi ház rendiben épült, hanem magános helyen Rátz János háza végében. Van a lelkésznek két szőlője, 24 hold szántófölde, 3 rétje és 4 zsellérháza „a szajkban való pap-utcában". Az iskolaház szőlejét is, melyet a mesterek elpusztulni hagytak, a prédikátornak engedték át, a mesternek pedig 25 forintot adtak helyette. Van ezenkívül 2 hold földje. „Az uraknál a kastélyból jár étele, amikor fölmegy." Virrasztásért úgy fizetik, amint megalkudhatik, „mert a tizenhat pénzen zendülés lesz". A deákok harangozásért minden szőlőtől egy messzely bort kapnak. Temetéstől 2 tál étket, egy kenyeret és bort. Ebergócz mindenkor Lozshoz volt fárás. A nemes uraimék az 1615. évi visitatio szerint egy köböl búzával tartoznak. A prédikátor minden harmadik vasárnap jár hozzájuk, amikor tisztességes étele, itala jár. Hogy a püspöki látogatás után meddig maradt még Hlinka László itt Lozson, azt nem tudjuk. 1634. a répceszentgyörgyiek meghivását fogadta el, de nem akart elmenni. 1646-ban Guaron volt lelkész és esperes. Az utódjául a szakonyi születésű Fábri Isvánt hívták meg, akit 1635. avattak fel talán éppen ide és 1646-ig volt Lozson, ahonnan ez évben szülőhelyére Szakonyba ment át. Egyszersmind jegyzője is volt 1635. óta az egyházkerületnek és Musay püspök társaságában járt ő is a kir. biztosokkal. Kiváló lelkész volt, kit a kerület 1635. Murányba s 1637. Kassára ajánlott lelkésznek, de nem fogadta el a meghívást, 1649. márc, 22-től máj, 3-ig Pozsonyban volt, hová a kerület az evang. rendekhez küldötte követűi vagy egyházi szónokúi s megbízatását híven teljesítette, Fábri idejében 1644, márc. 12. kerületi kisgyűlés is volt Lozson lelkészavatással. Es Fábrinak kellett itt megérnie azt ís, hogy Viczay Ádám mint földesúr 1645. a linci békekötés után elfoglalta úgy a városban levő parochiális, valamint a városon kívül a temetőben épült templomot a paplakkal, iskolával, 4 jobbággyal, 2 szőlővel és egyéb egyházi javakkal; a lelkészt elűzte s nyomban Magnovicz János plebánust ültette be helyébe. Már az első bízottság is visszerendelte ezeket nekik, de mivel a templomkulcsokat elvették tőlők, nem helyezkedhettek vissza régi jogaikba. Viczay „az scholabeli deákot is egynéhány dióért, kit a szőlőgyepün kívül szedegetett, megfogatta és ruháitúl megfosztotta, insuper a scholamestert is megverte." Most 1646, nov. 14-én jött el