Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

Benkócziban ilyen nagy bűnök nem voltak. Sokkal kisebbekért is örökre elvesztette volna lelkészi állását. Egyházunk a fegyelmi eseteket jegyzőkönyveink szerint igen szigorúan vette. De sok másnemű hibájáért nem akarták hívei megtűrni. 1603. szept. 8. a kövesdi zsinaton tárgyalták ügyét. Zepsí János prókátor által ő panaszolta be híveit. Az egyik vasárnap ugyanis beharangoztatván, a kövesdi polgárság (az egész velal) Szdorcz Máté és Ohlianovics János céhmesterek által eltiltotta őt a predikálástól. Erdély János ennek hét okát adta elő. Legsúlyosabbak voltak, hogy négy török rabot fogván, a pénz és arany kicsikarása céljából kegyetlenül verte és verette őket s hogy ő is oka lett volna Varga István tűzbe dobatásának, akinek háza még 1594. gyuladt ki s aki csak nehezen szabadult meg a tűzhaláltól. Vádolták továbbá lelkészi kötelességeinek elmulasztásával is. Ügyvéde azonban sok mentő tanút sorakoztatott fel s Madarász Miklós nemes, Nádasdy Ferenc főtisztje is, kit az ura vizsgálóbírónak küldött ki Horpácsról, kedvezően nyilatkozott Benkócziról. De az egyházi törvényszék mégis elmozdította. Az ítéletet titokban akarták tartani, de Warasdy János röjtöki lelkész és Sztansich Mihály szakonyi rektor elárulták. Az iváni zsinaton 1603. dec. 3. Benkóczi javulást ígért és bocsánatot kért, de a paplakban utódjának kellett helyet adnia s Nádasdy más szállást rendelt számára a faluban. Azon esetre, ha az egy bűnbánati év alatt megjavul, megengedték neki, hogy más helyre megválaszthassák. Ujkéren az egyházlátogatáson 1604. jan. 19. már ő is jelenvolt. (Ker. jkv. I. 39. 44. 56). Második ismert lelkésze Kövesdnek Simonházi Tamás, kit még 1608. avattak fel a mosonmegyei Bezenyére. (Pallersdorf, régi besenyő telep.) Kövesden is hosszabb ideig szolgált. 1629. okt. 23. Deli Péter nevü jobbágyát panaszolta be a kövesdi zsinaton. Nádasdy Pál gróf Söjtörön 1630. szept. 9. kelt levelében nagy dicsérettel szól Simonháziról s a zsinat határozatából már csak mint öreg embert engedte át a soproniaknak. Mint becsületes, okos, tudós embert jellemzi, akit „mind józan életéről, jó erkölcséről, jámborságáról és tudományáról" bízvást mer ajánlani. „0 kegyelme cselédes ember és majorsága ís van", azért alkalmas szállást kér a számára, valamint azt is, hogy a kövesdi hegyen termett kevés leendő borát a maga asztala tartása szükségére" bevihesse Sopronba. 1645. halt meg mint soproni magyar lelkész. A kövesdiek még később ís emlékeznek reá, hogy a csótárt Csigó Péter parochiális jobbágy büntetés-