Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

meg először nyomtatásban, de vettem át egyes folyóiratokból és történeti művekből is forrásokat, amelyek egyházkerületünk történetére nézve fontosabbak s amelyekhez különösen vidéken lakó lelkészeink csak nehezebben férhetnek hozzá. Az első kötetben egyházkerületünknek főként XVI— XVIII. századbeli területi viszonyaira és a kiválóbb egyházi és világi férfiak életrajzi adataira voltam tekintettel. Ezért közlöm az Egyesség Könyvének aláirt 663 lelkész névjegyzékét és több gyülekezeti kimutatást a XVII. és XVIII. századból. A soproni lutheránusok ügyében már 1524 ben felvett vizsgálati jegyzőkönyv Magyarországban e nemben a legkorábbi és legterjedelmesebb. A Csepreg pusztulásáról szóló históriás ének szövegét tiz régi másolat alapján állapítottam meg. Nádasdy Ferenc és Wittnyédy István leveleinek közlését eléggé megokolja az a fontos építő, illetve romboló szerep, mely nekik kerületünkben jutott. Nem lesz érdektelen dolog a Meszleni Concordia szövege, Zrínyi Miklósnak a soproni evangélikusok érdekében irott folyamodása, Eberhard, württembergi hercegnek a tübingeni stipendium ügyében a kerülethez irott levele, I. Lipótnak a nagyvázsonyiak vallásszabadságát éppen 1675-ben biztosító oklevele, Aáchs Mihálynak a kurucvilágban Mihályfán mondott esperesi megnyitó beszéde, a kemenesalji és tolna-baranyai egyházmegyék története, Sipkovits Tóth János és Bárány György verses életrajza, Matkovich Pálnak a feléledt új esperességek névtárát közlő körlevele stb. Egy második kötetben a legrégibb dunántúli jegyzőkönyveket kellene közölni s ezeken kívül az egyház belső életére, az egyházalkotmányra, istentiszteletre vonatkozó kánonokat. Már ebben a kötetben is vannak azonban ide vonatkozó adatok. Es csillag alatti jegyzetekben is sok forrásra utalok, melyekben értékes anyag található. Azt hiszem, már ez az első kötet is sok érdekes adattal fogja kibővíteni az eddig megjelent gyülekezeti monográfiákat és aki csak e forrásokat is gondosan áttanulmányozza, az eddiginél tisztább és világosabb képét ismeri meg egyházkerületünk négyszázados fejlődésének. Egyházkerületünk hálás elismerést érdemel e kötetnek áldozatkész kiadásáért. A szerkesztő pedig legfőbb jutalmát akkor fogja megtalálni, ha sikerül neki egyházunknak borús és derűs napokban oly gazdag története iránt melegebb érdeklődést kelteni és a behatóbb kutatást ezen a téren megindítani. Az elvonult zord idők egyházunkat nem csak anyagi javaktól, hanem az irott emlékek sok kincsétől is megfosztották. Szedjük fel azért a maradék darabokat, hogy semmi el ne vesszen. Sopron, 1909. évi december hó 10. Payr Sándor.