Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

VII. Az 1681. után három esperességre összeszorult egyházkerület emlékei. - C) A tolna-baranya-somogyi esperesség

dozott és magában elszégyenült, kivált azután kitanulván, hogy a gyermek nem tanult reá előre, hanem úgy voltak gyakorolva, hogy mindenkor akármelyik is hasonlót cselekszik; holott ő már koros legény lévén, fejét arra nem vethetné és végbe nem vihetne s attól fogva kezdette magát a szívből folyó imádságban gyakorolni, melyben nagy ajándéka is lett. 5

) Midőn Albummal járna, jutott Dunántúl a Nagys. Báró Petrocziné Asszonyhoz, kinek férje a Török földén holt meg a Tököli mellett. Kinél bejelentvén magát, a Nagys. Asszony kiizen, hogy ugyan szállást, ételt és italt fogna néki adni, de Akadémiára egy fillérrel sem fogná segíteni, mivel tapasztalná, hogy egy Deák sem tanulna valóságosan Istenért, hanem csak a könnyű életért. Mert a Tököly és az ő férje minden Magyarországi Superintendenseknek és Senioroknak instált és kérték, hogy nékik rendelnének egy Tanítót, kit a Török földén étellel, fizetéssel el fognának tartani, ne kellene úgy élni, mint a barmoknak: de csak egy sem találkozott. Ezen megszégyenülvén, azontúl Isten előtt fogadást tett, hogy ha szinte Tatár országba esnék hivatala, mégis elmenne, ha mindjárt nagy nyomorúságára fogna is szolgálni. Es ez a fogadás hajtotta őtet Tolnába. 6

) Vásonyban lévén, a Török háborúban valamely Lutheránus főtiszt Pétervár táján betegen feküdt és kerestetett Lutheránus Praedikátort, a ki neki az Úr Vacsoráját németül kiszolgáltatná, de a követjei sehol még csak Lutheránus embert sem találtak, mig Nagy-Vásonyba nem érkeztek. Honnét Bárány György alá menvén, akadt Gyönkön hét pár Csóthról szökött Jobbágyokra, kik a Pusztát a királyi Fiscustól felkérték megszállásra. Ezeknek mondja, hogy miért nem igyekeznek Praedikátort is vinni? Amazok felelnek, hogy eleget voltak rajta és a Fiscustól is vettek Ígéretet, hogy bántás nélkül tarthatnak; de nem találnának. Biztatja őket, hogy jöjjenek fel Vásonyba és ir mellettek a Senioroknak, a kik kénytelenek lesznek nekik Praedikátort adni; ha nem, maga is alá fogna menni. Azok kapván az ajánláson, azontúl feljöttek és noha a Senioroktúl is megfordultak, de csak Bárány Györgyhez ragaszkodtak. Ki noha a testnek és vérnek kísértetet érezné, és azzal akarná elvetni, hogy gondolja, hogy a Vásonyiak nem eresztik. De midőn a Vasonyiakkal a Vocatoriát közlené, azok azt vélvén, hogy csak jádszik, vagy más valamit keres alatta, méltónak sem Ítélték, hogy feleljenek. Bárány György azt arra vélvén, hogy ő kelletlen, unt ember a Vásonyiak között, teljesen oda igéri magát a Gyönkieknek; kiknek szekereik mikor már jönnének, a Vásonyiak akkor ébrednek és a Grófok erejével akarták megtartani. De Bárány György