Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

VI. Wittnyédy István soproni ügyvédnek egyházi és iskolai ügyekre vonatkozó levelei. (1651-1669.)

hivatalja szerint való satisfactiót. Ezután is. ha mi oly alkalmatosság adatik, melyben az én kgtekhez való kötelességemnek megbizonyítása kivántatni fog, az mint most s annak előtte, ugy ezután is megtapasztalja, hogy voltam, vagyok és akarok maradni kgteknek kötelesen szolgáló igaz jóakarója. . . Sopronii, 3. Jul. 1661. Fogalmazvány az Akadémia levéltárában. Közölte Fabó A. Századok 1870. 731. 1. 11. Kis Ádám kassai lelkésznek. Szenczi Fekete Istvánt (a későbbi püspököt) keri tőle Kőszegre rectornak. Sopron, 1661. dec. 31. Szintén nagy feledékenységben juték Kgd előtt, ideit sem tudnám, mikor láttam volna Kgd nekem irt levelét, de az kiknek másoknak irt, arrúl hallottam emlékezetet, az is oka, hogy az Kgd példájábúl én Í3 tanultam hallgatni s mostan is hallgatnék, ha az közönséges szükség nem kénszeritene az írásra. Az mi ide ki való állapotunkat nem köll sokat deplorálnom, mert az eléggé nyilván vagyon minden ember előtt és majd csak nem utolsó exterminiumra jutunk s ha nem támogatjuk magunkat, mind ennyi persecutio között is, annál könnyebben triumphalnak az mi adversariusink. Nekik pedig különben és jobban nem is resistalhatunk, hogy ha az scholáinkra jó gondot viseljünk, az melyek mind igen kevesek s mind pedig fogyatkozott állapotban vannak. Azok között az kűszeghi scholát, a mennyire lehetne, akarnánk gyarapítani, kinek magam alumnusát,*) adtam, hogy az mennyire tűlem lehet, azzal is segítsem az közönséges szükséget, de egy nagy erdőben az mint egy kakuk igen kevés, ugy sok ifjak között egy mester. Szent-Király uram ő Kglme alumnusa, Fekete István uram, ugy esett értésünkre, mindeddig conditio nélkül, haszontalanul töltötte idejét, kire valóban nagy szükségünk volna, ha ő Kglme és az nemes tanács megengednék Kűszöghre való jövetelét ő Kglmének, irt az Kűszöghi tanács mind SzentKirály uramnak, mind az nemes tanácsnak, ugy magának Fekete uramnak is, az melyeket nem kétlem, Kgddel ne közöljenek. Szeretettel kérem Kgdet, interponálja maga authoritását, és legyen azon, bocsássák el ő Kglmét, hadd szolgáljon itt az ő persecutióban levő anyaszentegyházának, és conserválja az veszedelemre menendő szép ifjúságot, a mennyire lehet. Ily ő Kglmek istenes cselekedetéért nem ajánlhatom magamat sokkal, de assecurálom azzal, vagyon most az akadémiában egy Fábricius nevü alumnusom, ki annakelőtte Kassán tanult, és ugy hiszem jól esméri Kglmetek, isten meghozván és lévén Kgteknek *) Ensel János volt ez. Lásd Wittnyédynek előbbi leveleit.