Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

VI. Wittnyédy István soproni ügyvédnek egyházi és iskolai ügyekre vonatkozó levelei. (1651-1669.)

6. Musay Gergely püspöknek. W. kéri, beszélje rá Pammer kőszegi bírót és feleségét, hogy egyezzenek bele fiuk házasságába. Sopron, 1659. febr. 4. Ugy reménlettem, meglássam Kgdet ez itt való vásár alkalmatosságával, mivel most vagy két három napra való szabadságom volt, házamnál való lételemre, de az mint értettem, Győrré levén Kgd, az lén oka be nem jövetelének. Örömest Kiesek uram végett Kgddel szólottam volna, ha ugyan ki kell menni Locsmánra, az mi difficultások ez aránt vannak, azokat előbb találtuk volna, mert nincsen az nélkül, ba tudnám bizonyos Kgd házánál való létét; mert Kgd én felőlem nem lehet mindenkor bizonyos, lenne ha meg kell lenni. Ezen alkalmatossággal akarám Kgdnek megirnom, ez levelem megadó Pammer küszögi biró fia, megkedvelvén Küszögön egy özvegy asszonyt, maga nemzetséginél különbből és jobbul valót, melyet szülei is tudnak, egymásnak oly assecuratiót adtának, az melyet semmi módon megváltoztatni nem akarnak s az mint mondja az ifjú, nem is lehet. Szüleinek más gondolkodása érkezvén, ellenzeni kezdették, az menyecskét gyalázatos szitkokkal illették s olylyal vádolták, az melyet soha meg nem bizonyíthatnak, mind abbúl az confidentiából, hogy idegen és semmi gyámola nincsen, utoljára az küszögi ifjú praedicátorral Svetieh uram consistoriale judiciumot celebráltak s azt pronunciálták contra voluntatem parentum nem veheti el az ifjú, melynek honnand legyen fundamentuma, én nem tudom, de azt tudom, hogy voluntas parentum non est de necessitate, sed de honestate, és az szülők idegenkedése nem impediálhatja az legitimum matrimoniumot. Engemet az asszonynak az bátyja, ki Bécsben lakik, nevezetes tudós ember, nekem igen jó barátom, kért, találnék módot kevesebb alkalmatlansággal accomodaltatnék, hogy nagyobbal is ne kelletnék végének lenni és talán az atyafiak becstelenségével is, az melyben vagyon mód s ellenek kiváltképen, az kiknek mind tekintetek kevés, mind jó akarójuk, nem találtam alkalmatosbat, mint ha Kgd az nagy jóakaratot cselekedné, bemenne, ugy disponálná szüleit, ne tartanának ellent contra omnem rationem az dologban, ex necessitate facerent virtutem és az mit nem impedialhatnak rendesen, consentialnának abban, az jövendő alkalmatlanságok eltávoztatásáért. Kgdet nagy szeretettel kérem, ne szánja ez aránt való fáradságát, faciat opus charitatis és reconcilialja egymással őket, legyen az ő consensusokbul az Kgd operatioja és nem más által, melyben talán praejudicum is intercedálhatna, magátúl az ifjútól bővebben megérti az dolgot, ily Kgd fáradságáért az ifjú nem leszen háládatlan. En is Kgdnek mindenkori szolgáló sógora maradok. Soprony, 4. febr. 1659. A M. T. Akadémia könyvtárában levő fogalmazvány. Közölte Fabó A. Prot. Egyh. Isk. Lap 1872. évf. 918. 1.