Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

VI. Wittnyédy István soproni ügyvédnek egyházi és iskolai ügyekre vonatkozó levelei. (1651-1669.)

várok áldást az te hozzám való obligatiódért. Ott való jóakaró uraimnak, úgymint Landfelder, Sárosy uraméknak, másoknak is ajánljad szolgálatomat. Kholler és Raichenhaller nevű sopronyi ifjakat most is commendálok neked; ha gondolod: hasznosabb leszen nekik Eperjesen maradni, mint Patakra menni, tartsd ott őket, Langfelder és Sárosy uraim ék jóakaratjábúl fogadj szállást nekik, az mennél olcsóbban lehet, és tudósits felőle, hogy pénzt küldhessünk az gazdának. Khollernek az mi szüksége leszen, Keczer Menyhárt urammal vetesd meg mind neki. Ha el akarnak menni Patakra, kérjed Keczer Menyhárt uramat, expediálja oda Baxa uramhoz. Kérlek, úgy viseld gondjokat, mintha magam gyermeki volnának. Ezeknek utána még is az szent istennek gondja viselése alá ajánl megösmert jóakaród. Rosombergh, 15. maii 1657. Fogalmazványa az Akadémiai levéltárában. Közölte Fabó A. Századok. 1870. 420. 1. 3. Lósi Jánosnak, ki Wittnyédy fiának, Jánosnak praeceptora Wittenbergben. Fogadjon olyan szállást, a hol most kimenő két ujabb alumnusa is elfér. Sopron, 1657. június 5. Elvettem utolsó indulásod korán irt leveledet, melyre választ is adtam, úgy hiszem elveszed, Dilher uram jó akaratja által, az kinek küldöttem; reménlem ezközben az Isten bennetek elvezérlett kivánt helyetekre, — ime párját azon levelemnek includálom, ha ezt előbb vennéd annál, értsed akaratomat. Azután jött Dilher uram levele is, irja minemű áldással, istenes intéssel és ajándékkal is emlékezetre bocsátott el, mi lehet az, kérlek ird meg, hogy tudván mi volt, tudhassak én is neki kedveskednem, kinek, mit gondolnál: otthon kellene venni, vagy innend küldeni ? kérlek kinyitott szivvel ird meg, mert nem akarok hálaadatlan lenni, csak az utolsó szép két leveleiért is. Az includált párjára Írásomnak referálván, kérlek, sőt ugyan hagyom is, Ostermannhoz ne menj, hanem az mint Dilher uram javallottá és ajánlotta magát, az gyermekem Lipsiában hagyván, valahány nap magad lásd meg az alkalmatosságot s úgy válassz helyt és asztalt, ha lehet mind kettőt együtt, ne kellessék széllyel járnotok az asztal miatt. Az kik esmérik mindnyájan Fleissnerus asztalát dicsérik, mind azért, hogy jó, mind hogy szállástok nála lehet, mind pedig nevezetes ember lévén, oltalmazhat bennetek; megírván Dilher uramnak az dolognak mivoltát, commendál bennetek, az hol hasznosnak itéli. Szállásod olyan legyen, hogy ez levelem neked praesentáló két alumnusom mellettetek lehessen és az gyermeket kiváltképen az Isadk (Zabanus) az írásban taníthassa. Tótul időközben egymással beszéljetek és legyenek az gyermek