Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

V. II. Nádasdy Ferenc gróf levelei az áttérése előtt és után való időkből.(1636-1668.)

11. Kivonat Nádasdy Ferenc 1668. évi Oratiójából. . . . Hol hűti? Hol diplomája? Hol törvénye? Hol véghetetlen sok igéreti az oltalmazóknak? (Ausztriának és a császárnak) . . . Hamis maga vallásának, tökélletlen az Evangelicusoknak (áthúzva: reformátusoknak), hivebb az töröknek, hogy sem kereszténységnek, kit jobban kíván barátjának... Azért nagy pápistái palástos zelusa által ki kívánja rekeszteni (Lengyelország szövetségesei közül) az hatalmas Moskust, mintha az pápistaság azzal ott veszedelembe tétetnék. Kinek buzgóságában megzabállottnak mutatja magát, noha koronái megnyeréseért hányad izen hízelkedett már Carolus Quintustúl fogva az Evangelicusságnak, tekintsed meg az Annaleseket. Egy római, egy magyar koronát nem nyert, kit pápistái nagy buzgóságának ellenkező példájára az Evangelicusoknak ujabban adott privilégiumokkal és szabadságokkal nem vásárlott; azzal azért inkább. . . . Es hogy az országnak négy statusi szerint tegyem szemeid eleiben, reád rohanó veszedelmedet, elsőben is az magyar clerust jól vizsgáld meg. Ha igaz, hogy az hal az fejétűi büszhödik, élő képet találsz az magyarországi primás-érsekben*), kinek esze, mint az világnak négy részérűl fújó forgószél, irigysége, mint az eb, nemzete cseh, de inkább tót, mert valóban tót ember, ki ordít, visít az hamis mammonára. Édes mézet nyal ajkain, midőn szemtelenül hazud. Gyalázatos fösvénysége, rendetlen költő magaviselete, ocsmány, oktalan, disznó részegsége világ előtt nyilván vagyon; soha életinek rendiben maga-erszényébűl se Isten tisztességire, se hazájáért, se barátjáért, se atyjafiáért noha ökör, ló-, disznó-pásztor elég vagyon szűkölködő köztök, de mégis semmit ki nem ad, hanem az Antichristusnak győjt azonban latrúl, csalárdul királyát, annak fő belső tanácsit, szerzeteseket, az egyházi rendet, atyjafiait biztatja javai successiojával. De Isten sem engedi az rosszul keresett marhát jól elkelni. j&s mégis egyedül ű neki vagyon az oltalmazónál hitele, tekéntete; minden jó, valami ő neki tetszik. Kinek ezélja soha nem volt az, hogy vagy rendi szerént papi tisztének megfeleljen, vagy mint első személy az hazában, annak oltalmára függessze elméjét, hanem inkább fortélyos, olaszos praktikáival, törökös szemtelen csempészségivel, sok magára hálózott követségivei Erdélyt elsőben is, portai csauszságával az két Rákóczit, egyiket az török, másikat az lengyel által az magyar nemzet erejének erőtlen édesére mazulságra hozta. Im azután darab foltját édes hazánknak alattomban való nyughatatlan ságával emészti. Miúlta *) Szelepcsényi Györgyöt érti.